Mókus

Az aktuális kedvessel kimentünk a füvészkertbe. Sütött a  nap és a hosszú haját cirógatta a szél.

Aztán elment venni pár képeslapot a kert legszebb fáiról, én meg figyeltem szép tomporát, ahogy ide-oda ingatta mentében. Épp búcsúzott a nap, kellemetes arany-vörös színekbe festve az eget, és az egyik fáról leesett egy mókus a lábam elé. Giliszták mászkáltak a mellső lábain levő sebekben, el voltak üszkösödve -- ezért eshetett le, mert már nem tudott velük kapaszkodni.

És nézett rám.

Én vártam 10 percet, hogy teljesen besötétedjen. Így nem láttam, csak hallottam azt  a roppanást, ahogy ráléptem  a fejére.

A barátnőm épp ekkor ért vissza, belémkarolt és csacsogott valamit.

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
de Sade márki | 2009.11.27. 15:15 | | 8 hozzászólás

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://marquisdesade.blog.hu/api/trackback/id/tr51556545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ergerberger 2009.12.03. 01:02:41

Utána feldugtad a hulláját a picsádba? Úgy lenne kerek ez a kedves kis történet.
Válasz erre 

Yvettebabacool 2009.12.03. 01:15:49

@Archenemy: @ergerberger: az osszes jo pali itt tekereg:DDD

Sade: leszopnalak
utana meg szetroppantanam a heredet
Válasz erre 

nevetgélő 2009.12.03. 11:06:52

Aljas vagy! ...de, jó. :)
Válasz erre 

Pista bá 2009.12.03. 21:05:52

Ne legyetek már deköcsögök.

Ez volt a minimum jócselekedet a mókus érdekében. Kevesen lennének rá képesek.
Válasz erre 

catmint (törölt) 2009.12.27. 12:16:50

giliszták a földben és nem sebekben, ott férgek
Válasz erre