Este

Most nincs egy Miss sem a képben. Egyedül vagyok itthon.

Ergo épp ugyan nem ölel meg senki, de nem is öl meg senki.

Hát pörköltet eszek kézzel. Nagymamás-állatos pornószájtokon maszturbálok. Banánokat kenek szét a tojáshéjszín falon. Eldobált sörösdobozokkal focizok pucéran. Pókokat tanítok olvasni.  Disznózsírral lövöm be a séróm és megszárítom. Meggyújtom a legújabb könyvem és lehugyozom a pernyéket. Belesírok a saját röhögő számba.

Másnap délben kétsoros öltönyben, tiszta körmökkel és Diamond Viper-testápolótól illatosan ebédelek egy ügyvédnővel, aki orchideát és egy Bernini-albumot kap ajándékba. Úgy néz rám, mint egy kultúrhéroszra, és tőlem kér tollat, hogy felírhassa végre nekem a hivatalos névjegye hátuljára az otthoni számát. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://marquisdesade.blog.hu/api/trackback/id/tr871609090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

boroskóla 2009.12.19. 16:06:23

Baszki, hogy ez mennyire igaz...!

múvemáccsó 2009.12.19. 18:11:19

van benne vmi amerikai pszichós..

csak nehogy bekattanj a névjegykártyáktól...:)

ergerberger 2009.12.21. 00:59:47

"Pókokat tanítok olvasni."

Felesleges, nem tanulnak meg olvasni, csak beleharapnak a pucér pöcsödbe.
Tapasztalat.

hirig kis vérbalerina 2009.12.21. 04:27:16

@ergerberger: elnok ur
akkro a kis beosztottja mar nem is harapdalhatja, vagy a pokokon kivul neki is kijar ez a szent priviegium
amugy csok;D