Villamos
Hosszú, fekete kabátban állok a villamoson, zsebre tett kézzel, fejemen fekete kalap. Ősz van, esik az eső, a nők is felöltöztek, okádék az egész.
Az egyik megállónál felszáll mellém 5 perzsa. Körbeállnak és néznek engem, nagy túlerejük tudatában, de valahogy mégsem gonoszul, és ezt egyelőre nem tudom dekódolni.
Valamit habringyálnak maguk között, aztán az egyik azt mondja: te pap vagy, sukár, megáldasz minket?
Bármire fel voltam készülve, csak erre nem.
De mostmár világos minden: az ablaküvegbe nézek, és a fekete kabátom felett körgallérként látszik a Jonathan Skidrow-kasmírpulóverem fehér csíkja.
Aztán megáldom őket annak nevében, akiben nem is hiszek.
A következő megállónál leszállok, mielőtt boldogságukban elkérnék a kalapom is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.