Rendőrök
Kószálok a budai várban: szeretem ezt a helyet, kulturált és szép, mintha nem is Butapest lenne.
Jó estét, mondja egy hang, aki ketten van, nekem meg lekonyul a farkam a gyönyőrű Mátyás-templom előtt. Vállap alapján két főtörzs néz rám, szenvtelenül.
Személyi és lakcímkártya, vakkant az egyik.
Gáz van, mert egyik sincs nálam. És ezt közlöm is a főhadnagy urakkal.
Ettől szemlátomást felvillanyozódnak.
Ez helyszíni bírságot kezdeményez, aminek értéke 20 ezer forint, mondja a másik, hogy ő se maradjon ki tevőlegesen az akcióból. Látszik, hogy mindketten Jack Bauernek érzik most magukat.
Valami furcsa indíttatásból nem kamuzok nekik, hanem elkezdem sorolni a valós adataim. Most jön az utcanév.
Ki a faszom az a Pöltenberg Ernő, áll meg a a jegyzetelésben Riggs hadnagy.
Ő egy aradi vértanú volt, mondom és belenézek a szemébe.
Becsukja a noteszét és azt mondja:
Most megvan a véleménye a rendőrségről, mi?
Kussolok, mint állat, belül pedig jót mulatok, mert Ernő bácsi mindig bejön.
Na, akkor nem bírságoljuk meg, de célzottan tevékenykedjék a hazafelé tartás irányába, mondja valamelyik, aztán elmennek, és piros a fülük keményen.
Én pedig kimegyek a Tóth Árpád-sétányra és nézem a Svábhegy fényeit. Látom azt a házat, ahol az egyik exem lakik. Arra gondolok, hogy talán épp most borotválja magát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2009.12.20. 13:38:40
ja, a múltkori borba fingós poszthoz: én kiskanállal összekeverés helyett a pohár szájára tapasztott kézzel összeráztam volna. ezzel finoman dekantálod a bort, és a fing is jobban elnyelődik.