Patho-logic

Stroke, mondja és meglóbálja a fogót, nemrég hozták, de az állkapcsa már beállt, feszíteni viszont nem érdemes, logikus, a hamvasztók észrevennék az arcán.

Épp húzgálja ki egy 25 körüli nő elülső fogait.

Régi ismerős a srác, kórboncnok. Éjfél elmúlt, ő az ügyeletes, rámcsörgött az előbb, csak annyit mondott, gyere, így hát most a szentélyében ácsorgok, ahogy ő hívja.

Az őrlők maradhatnak, mondja, így már egyébként is beférek.

Valaki lánya fekszik az asztalon. Valaki nővére. Valaki szerelme.

Brutál nagy szilikon, mondja, fogd csak meg bátran. Ha akarod, kiveszem őket, dekázhatsz velük.

És egyébként, kérdem. A nő ölét nézem, ami tükörsima és a halál nyála csorog róla.

Most épp van barátnőm, válaszolja, de azért a minőségnek nehéz ellenállni, mert itt az ritka, a múlt hónapban volt egy hasonló kaliberű milf, aztán hazamentem és elkaptam az asszonypajtást is.

De a kettő közt nem mostad meg a farkad, gondolom magamban, mert ismerem már.

Vigyorog. És veled mi van, kérdi. Azok a kurva freskók még mindig?

Megvonom a vállam.

Na igyekezz, még épp langyos, mondja somolyogva és felemeli a matatóujját. Nincs rajta kesztyű.

Én most már lelépek, mondom kicsit később.

Küldjek pár képet majd, kérdi és próbaképpen bezümmenti a körfűrészt.