Saláta

Szilveszteri buli. Egy helyes kis barna összeismerkedett velem, ami annyit jelentett, hogy 20 perccel az első csók után már a hüvelyében volt a nyelvem.

Egy söröző valahol. A pincér éjjel egykor idegesen verte a női WC ajtaját, hogy már zárnának. Egy baba meg épp akkor az én farkamat verte a legkevésbé sem idegesen az ajtó másik oldalán.

Borfesztivál előtt nem sokkal, a város főtere tele félig kész, de még üres árusbódékkal. Az egyikben én vagyok, egy lány térdel előttem, csak annyi dolgom van, hogy figyeljem, benéz-e valaki a kevés járókelő közül, na és hogy beleélvezzek a lányka szájába. Mindkettő feladat remekül sikerül.

Egy 17 éves bébi a város egyik legfrekventáltabb főterén. Kiveszem a tőgyét a cicifixből, és teletömöm a pofám vele. Pár perc múlva egy kapualjban markolássza a farkam, és mindketten szomorúak vagyunk, hogy nem szophat le ekkora forgalomban.

Másik város. Egy középiskolai kollégium mellett az utcán cumiz le egy nő este nyolckor, csak sajna nem tudja befejezni, mert két kis gimis béka épp oda lóg ki a koliból rágyújtani, és emiatt le kell lépjünk.

Megint máshol. 30 perce keringek egy nővel a városközpontban, hogy találjak egy nyugis helyet, ahol elélvezhetünk. Végül felfedezünk (nagyon szeretnénk baszni, ezért iszonyú leleményesek vagyuk) egy tisztást a ligetben, ahol egy udvarház mellett legelő két kecske nézi érdeklődve, hogy megdugom a csajt, és a végén belespriccelek a világba.

Egy este. Msn-en beszélgetek egy csajjal, kacéran mosolyog a webkamerába, dögös nő, sőt, mi több, esze is van. Telitalálat. Megkérdi, milyen borom van, én pedig cserébe a lakcímét kérdezem, hogy hová küldjem a taxit. Kissé remeg a keze, de megadja.

***

Arra ébredek, hogy valami bizarr talk-show megy a tévében, ahol összehoznak két, azonos korú, teljesen más életvitelű lényt. Ha jól látom, egy 70 éves pucér akadémikus perel egy öltönyös teknősbékával, aki meg sem szólal, bizonnyal udvariasságból. A mosópor-reklámok után pedig egy 25 éves butaszőke szilikoncsoda ugat le egy takarítónőt, hogy koszos a körme kissé, és ez meg milyen dolog már, na, és miért nincsen tetkó a bal petefészkében, ejnye, sőt, igazán járhatna szoliba, mert az olyan trendi. Én az utóbbinak drukkolok, mert bár 3 gyerek után úgy néz ki, mint egy boroshordó, de ez nem érdekes, mert ő a kölykeiért oda a valaha szép és kívánatos testét, és ugyan nem baszott 20 pasival egy éjszaka valami partyn, és nincs pirszing a méhlepényében, meg nem tud tapsolni a szeméremajkaival, de őutána bármikor megteríthetek egy reggelire bármely létesítmény parkettjén, mert hajnal négykor kelt, és túl korán bütykös kezétől a padló úgy ragyog, hogy megfésülködhetek benne. Közben a sok néző várakozik, és rohadtul bámulja a szőke dekoltázsát. A szimpátia ennél fogva adott, nagyobb részük a ribancnak drukkol. De hirtelen a takarítónő egy handzsárt húz elő a vödréből, és levágja a szőke fejét, majd dekázgat vele kicsit és berúgja a közönség közé. Óriási a siker, főleg mikor elnézést kér a koszért, és szerény mosollyal felsúrol.

***

Tatjána második levele Anyeginnek.

Elég volt.

Elég volt abból, hogy csak hitegetsz engem

Elég volt abból, hogy én szenvedem meg a szenvedéseidet, mert mindig engem hanyagolsz el mások miatt

Elég volt abból, hogy a kiszámíthatatlanságod miatt egész nap csak rajtunk kell gondolkodnom, és Te annyira el vagy foglalva Önmagaddal, hogy semmit nem teszel kettőnkért

Elég volt abból, hogy kétségek között tartasz, és nem kapok egyenes válaszokat

Elég volt abból, hogy hosszú hónapok óta nem bízhatok meg Benned és már önmagamban is kételkednem kell Miattad

Elég volt abból, hogy egyedül nem tudtam helyrehozni, amit elrontottál

Elég volt abból, hogy azoknak lett igazuk, akik gúnyosan néztek ránk és nem hittek bennünk

Elég volt abból, hogy még hónapokig utánad fogok fetrengeni, és elfordítom a fejem mindenkitől, aki nem Te vagy

Elég volt abból, hogy csak kizsigereltél engem, és itt állok erőtlenül és értékek nélkül, mert mindenem ott van Nálad

Elég volt abból, hogy már a szerelmedben is kételkednem kell, mert tabukat állítottál közénk és ezeken túl üvöltök Neked

Elég volt abból, hogy mindent az időre akarsz bízni annak megoldására, amit elrontottál

Elég volt   abból,  hogy  ennyire  képtelen  vagy  értünk  tenni  valamit,  holott  én félretettem miattad a kétségeimet, a félelmeimet, mindenkit és mindent

Elég volt abból, hogy több fájdalom van bennem, mint szerelem az Irányodban, pedig én csak szeretni akartalak

Elég volt abból, hogy biztos hátteret és menedéket adjak Neked a szeretetemmel és ragaszkodásommal ahhoz, hogy számtalanszor becsapj és megalázz

Elég volt abból, hogy nem tudlak elhagyni

Elég volt abból, hogy nem tudlak megtartani

És abból, hogy szeretlek tiszta szívemből

És hogy nem tudom, meddig lesz ez még így

És hogy számtalanszor elhagytál engem, akkor is, ha velem voltál

És hogy feladtam a méltóságomat és az önbecsülésemet Miattad

És hogy nem tudsz értem megtenni olyan dolgokat, amiket másért megtettél, mert én mégis kevesebb vagyok Neked

És hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy szeresselek, pedig mást sem akartam ezen a világon

És hogy tönkrementem Veled

És hogy tönkremegyek Nélküled

És hogy fáj

Nagyon fáj

***

A reggeli ébredésem olyan, mint sok másik: kifacsarodott nyak, csipás szemek, kócos haj, három szál cigi, két feles barack, tévéhíradó, időjárás-jelentés, a sejtjeimben lángoló undor ettől az új naptól, fogkrém, rögtönzött öltözködés, kulcsok, táska, a tegnap vásárolt furcsa napszemüveg, gyerünk.

Kifelé a ház kapuján mosolyogva integet nekem egy csontváz, akiről gyanítom, hogy a szomszéd néni az, lehetséges, hogy friss uborkával és kenyérrel jön a piacról. Akar kérdezni valamit tőlem, de én nem hallom, mert az új mp3-lejátszómon szól valami grandbeat zene és egyebekben is úgy látom, hogy a bal járomcsontja ráleffeg a fogköves protézisére.

Az utcára lépek. Látószögemben két másik skeleton vonul el, azt hiszem, az egyiknek táska lóg a vállán, műbőr lehet, a másiknak igazán szép a lapockacsontja, de sajnos van rajta két gusztustalan kinövés, talán csontrákja van, mindazonáltal egyelőre még kecsesen kacag és rámosolyog a szembejövő valakire, örülvén a még meg nem sejtett iszonyatnak, ami rá vár.

…A sétálóutca olyan, mint egy végtelenített osszárium.

Szembejön velem egy nőnek tűnő kalciumhalmaz, és valamiféle szemüveg van rajta. Az állkapocs-csontja hirtelen elmozdul, amit épp mosolynak is értelmezhetek. És éppen kevéssé jóindulatúnak. Nem sokat időz rajtam, amit tekinthetnék sértésnek is, de közben belém hasít az, hogy ennek majdnem ugyanolyan szemüvege van, mint nekem.

Azt kezdem hinni, a ruhámon át a momentán csüggedten petyhüdt farkamat és az úszógumim nézi, a ráncokat a mellkasomon, és kinevet, és megy tovább.

Át lettem baszva. Azt látja, amit én akartam őrajta. Én akartam a feszülő emlőit és a borotvált picsáját nézni mindenféle következmény nélkül, most meg ő gusztálja a heréim.

Úgy vélem már, hogy a sétálóutca és az egész univerzum tele szemüveges nőkkel és én rohanok, széttaposom azt a rettenetes okulárém, de ez sem menedék, mert vélem hallani, hogy kórusban harsognak utánam valamit a szőrös seggemről, és én csak szaladok és keresem azt az árust, aki, persze, nincs sehol, és az ámokfutásom végén azt kell észrevegyem: két kezemmel fedem le önmagam lihegve és az ujjaim között nézek ki, mint egy torz majom.

Aztán leengedem a kezem: úgyis hiába minden.

A hátamon folyik valami azonosítatlan rettenet.

Elsétál mellettem egy ötvenes hölgy is, kosztümben, sárga sállal a nyakában. Fura szemüveget hord, rám néz, és valamit mormol arról, hogy csontritkulásom van.

***

baszki. Berúgtam mint ló. Ülök egy széken és nnézem a nők csöcseit. Izzadt büdös picsák.

És én ezekért vagyok oda

röhejjjjúúú

van velem egy barátom, a lófaszt, ismerős, de ennyi pia után lehet a baraátom is, nemde, szóval nézek előre, mert ha másfele nézek forog a világ, és akkor, bazze, akkor odalibeg egy kis szőke béka, van vagy 160 centi, de olyan hegyes mellei vannak, hogy kiszúrja a szemem , és brekeg vaalamit, miszerint tuc tuc, ja nem ez a hangszóró, na és aztáén kiderül, hogy teccik neki  barátom, nem ám én, mondjuk igaza van, mer, na hagyjuk, és a barátom is atomrészeg, úgyhogy csak vigyorog, a csaj meg, az a baromállat, asziszi ő életünk nője, szóval elrángatja táncolni, én meg nézek előre

na itt aludtam el, arrcal egy azstalnak, éles kontúrú zenében, és amikor a vállamra csapott a ahver, miszerint neki most el kell mennie, a szőke meg viygorog a háttérbw, az arcán levő csillámpor csupa nyál, a havaeré, isten áldjon, aszondom, fátyolos szemekkkel azt kondom, hogy menjetek csak, mert én úgyis itt lakok 2 percre, ők meg elmennek, hogy elmenjenek, nos akkor arra gondolok, hogy lényegében mondegy kit viszel magaddal, mert úgyis te maradsz egyedül

És sajnyálatos módon, nem jön oda senki, mint a filmeken, hogy ápoljon s eltakarjon, zárás előtt 24 perccel, hanemm egyedül megyek, megyek?, háhh, szóval ttámolygok haza, magamban zuhanok be valami kanapészerű, folyós látváynú (koktél, 3 ouzo, 4 sör, hátérthető) fekvőhelybe, és voltakééppen az alvásnak mímelt fetrenngésem célja nem más, hogy másnnap sajgó fejjel, rosszkedvűen ébredjek

Ebből pedig csak annyi következik, hogy a tévedés nem más, mint egy olyasfajta fegyver, amit az ember a halántékához szorít, majd boldog, hogy túlélte, és megígéri, ebből tuti tanulni fog.

És aztán kezdi elölről.