Zebra

Amikor át akarsz kelni, érdemes balra nézni, mert a kereszteződésben a mögülünk jobbra forduló autók is akkor kapnak zöldet, amikor mi. És mindig akad egy sietős taxis, vagy egy dzsippendél, aki anélkül hajt be jobbra, hogy kinézne, van-e gyalogos a csíkon.

És lám. A zöld pillanatában egy Grand Cherokee íveli be magát. Épp annyi időm van, hogy bal kézzel elkapjam a mellettem startoló csaj karját és visszarántsam a dzsip alól.

Megcsapja a kocsi szele, ahogy az továbbhúz. Elkezd remegni a zebra szélén.

Köszönöm szépen, mondja, és közben smaragdzöld szemei megtelnek könnyel.

Igyunk egy pohár bort erre a nagy ijedtségre, mondom. Segít megnyugodni.

Jó, mondja kis hezitálás után, a homlokán még mindig apró gyöngyök. És még egyszer köszönöm, hogy megmentetted az életem.

Borozunk azután, megnyugszik, elmeséli élete történetét, csavargatja az ujjaival a haját, és már biztos vagyok benne, hogy ma éjjel nálam alszik.

Mert fogalma sincs arról, hogy én nem a szánalmas kis életét mentettem meg. Azt önmagának kell megtennie.

Én csak a testét mentettem meg. És azt is csak magamnak.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://marquisdesade.blog.hu/api/trackback/id/tr211585435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yvettebabacool 2009.12.16. 04:30:19

sztereotipia vagy, ismerem a fajtadat:)
leomlott a nimbuszod

azert igy hajnalban tovabb olvaslak majd