Interjú

Kaptam egy szakmai díjat a legutóbbi könyvemért, és ennek kapcsán felhívott egy helyi újságírónő, hogy adnék-e interjút. Csak bíztam benne, hogy a lap legdögösebb riporternőjét küldik ki nekem, de sajnos csalódnom kellett: egy buta, szürke egér volt, aki szemlátomást rég kapott már krémsajtot.

Ki a kedvenc festője?, kérdezi bemelegítésként.

Ifjabb Takács Dezső, mondom. Leírja.

(Ő mázolta ki a lakásom ugyanis.)

Mit jelent Önnek ez a díj?, kérdi.

(Pénzt.)

Bizonyosságot, válaszolom. Leírja.

További tervei?

(A húgod legalább jó nő? Anyád esetleg?)

Talán egy újabb könyv, ezúttal ifjabb Takács Dezső munkásságáról, válaszolom. Leírja.

Még pár hasonló színvonalú kérdés, egy fotó, aztán lelép.

Másnap elküldi a szöveget e-mailben, jóváhagyom?, kérdi.

Igen, válaszolom, és elképzelem a fejét, amikor majd rájön, pedig nem fog.

 

Kampány

Már alig várom, hogy kétkamarás legyen a parlament. Nemesi jogaimra hivatkozva bekerülnék a felsőházba, és mivel alkoholista vagyok, cinikus, láncdohányos, hazudós, jó párszor kivertem a farkam webkamerában nőknek, ezen kívül pedig magasról szarok a véleményetekre, azt hiszem, remek politikus lennék.

Lányok, savazzatok rám.

Ajándék

Vasárnap van a csaj születésnapja. Igaz, hogy még csak két hete vagyunk együtt és csak annyira mélyen ismerem, amennyire ez lehetséges ennyi idő alatt, de ettől még illene ajándékot adjak neki.

Pénzem épp lenne erre, de kedvem semmi.

Úgyhogy inkább kirúgom. Ma még csak péntek van.

 

Vonat

A vonatfülkében szemben velem egy kiscsaj, lehet maximum 13, rövid szoknyában van, harisnya nélkül, keresztbe vetett lábakkal ül, bal a jobbon, bámul ki az ablakon.

Hirtelen feláll és kimegy.

Öt perc múlva visszajön, leül ugyanúgy.

A bal combjára nézek, és határozottan úgy látom, hogy kissé kezdő még a tamponcserében.

 

Gina lábai

Kissé kora reggel van még, bekapcsolom a tévét, és bízom abban (bár ritkán jön össze az alábbi konstelláció), hogy ma az a nap van, amikor felváltva nézegethetem az egyik adón a műsorvezető csaj remek lábait (ezt ő is tudhatja magáról, mert szinte mindig miniszoknyában van), a másikon az időjárás-lány ügyesre szilikonozott melleit (bár ritkán teszi ki igazán mostanság), a harmadikon a hírolvasó némber gyönyörű arcát, aztán ezeket gondolatban összegyúrom, és vagy kiverem, vagy (ha épp nem egyedül ébredek) rámászok a mellettem még szunyókáló csajra, hadd higgye, hogy neki örülök ennyire.

 

Nulla óra 5 perc

Leülünk egy sörre?, kérdi az Öreg.

Persze, mondom. Hova?

A Szaturnusz gyűrűje jó lesz?, kérdi.

És ha azt mondom, hogy nem?, kérdem.

Nevet.

Koccintunk, lógázzuk a lábunkat, az Öreg böffent egyet, aztán elfordul egy kicsit és lebrunyálja a Titánt.

És, mi van otthon?, kérdi, miután visszaült.

Csak a szokásos, mondom.

Akkor jó, mondja. És ezek még mindig azt hiszik, hogy én voltam?

A sör finom, tiszta, csiklandozza a torkom.

Nem mindegy neked, hogy mit hisznek?, kérdem végül, és én is böffentek.

Mosolyog, és megint elfordul, kezdek aggódni, hogy baj lehet a prosztatájával

 

Törióra

Nos, a X. században kalandozgattunk, elértük az Atlanti-óceánt, aztán jött arra épp egy hajó, a vikingeknek levágtuk a fejét, kumiszt csináltunk az agyukból, majd virtusosan áteveztünk három perc alatt Amerikába, pedig akkor még nem volt iránytű se, csak egy madzagon lógatott birkacsont. Ott aztán elástunk egy Árpád-sávos zászlót, seggbe rúgtuk Ülő Bikát meg Három Baszó Kutyát, aztán a Bering-szoroson meg Szibérián át oly gyorsan lovagoltunk haza, hogy felgyűrődött mögöttünk az Urál, aztán otthon meg addig basztuk a turulokat, míg mozogtak.

Nem zabálunk tananyag alatt, Dezsőke.

Nos, szűk ezer évvel később Washington, Adams meg a többi ilyen pajkó megtalálták a mi sávjainkat és annyira megtetszett nekik, hogy rárakták a zászlajukra, yes. Meg egy csomó csillagot, az meg a mi Tejutunk. És sírtak örömükben, hogy a magyarok alapították meg az USA-t, mert így legalább majd tudják mire fogni, hogy ha egy rakás kaki lesz ebből is a végén.

Holnap röpi. Bianka, te meg ne borotváld a picsád óra közben.

 

 

Patho-logic

Stroke, mondja és meglóbálja a fogót, nemrég hozták, de az állkapcsa már beállt, feszíteni viszont nem érdemes, logikus, a hamvasztók észrevennék az arcán.

Épp húzgálja ki egy 25 körüli nő elülső fogait.

Régi ismerős a srác, kórboncnok. Éjfél elmúlt, ő az ügyeletes, rámcsörgött az előbb, csak annyit mondott, gyere, így hát most a szentélyében ácsorgok, ahogy ő hívja.

Az őrlők maradhatnak, mondja, így már egyébként is beférek.

Valaki lánya fekszik az asztalon. Valaki nővére. Valaki szerelme.

Brutál nagy szilikon, mondja, fogd csak meg bátran. Ha akarod, kiveszem őket, dekázhatsz velük.

És egyébként, kérdem. A nő ölét nézem, ami tükörsima és a halál nyála csorog róla.

Most épp van barátnőm, válaszolja, de azért a minőségnek nehéz ellenállni, mert itt az ritka, a múlt hónapban volt egy hasonló kaliberű milf, aztán hazamentem és elkaptam az asszonypajtást is.

De a kettő közt nem mostad meg a farkad, gondolom magamban, mert ismerem már.

Vigyorog. És veled mi van, kérdi. Azok a kurva freskók még mindig?

Megvonom a vállam.

Na igyekezz, még épp langyos, mondja somolyogva és felemeli a matatóujját. Nincs rajta kesztyű.

Én most már lelépek, mondom kicsit később.

Küldjek pár képet majd, kérdi és próbaképpen bezümmenti a körfűrészt.

 

Best of the plebs II

Mikrobi · 2010.02.10. 22:43:13

Rohadt szemétláda

Szeptim 2010.02.11. 00:30:53

A legművészibb dolog, amit valaha olvastam. Mindjárt ráélvezek a monitorra.

 Gatinho 2010.02.11. 06:56:26

Hát ez elég fos... :)

Disznó Úr 2010.02.11. 09:05:37

Véletlenül tévedtem ide. A kurva anyádat!

a katona fehérben 2010.02.11. 10:17:25

Márki, véged van, ahogy látom, csupa ízlésrendőr és/vagy látens inkvizítor olvas.

renhoek 2010.02.11. 13:19:25

…Mennyi lett itt hirtelen a plébános :D Nyitogassátok csak a borítékot :)

lepermessiah 2010.02.12. 08:21:32

de Szar márki

cukicica 2010.02.12. 12:05:47

jojo, azért akárhogyis, ez a "vietnami paraszt..." metafora irodalmi értékkel bír lássuk be

aJeti 2010.02.15. 21:37:18

hülye kommentelők. :-))

TerepszinűKatica 2010.02.12. 15:13:46

Az megnyugtató, ha szándékosan írsz faszságokat…

_atya_ 2010.02.12. 13:01:13

Hijnye, nagyon adjátok! :D De azért egymást faszát nem kéne szopkodni itten.

Bona 2010.02.18. 11:29:31

"Utálok gyöngyöt szórni a disznók elé. Ámbár nap mint nap ezt teszem, de most ezt hagyjuk." - zseniális, vettük az adást :-)

Idet 2010.02.26. 08:27:40  Kloáka köré épített templom...hmm...azért eléggé érdekel titeket ez a kloáka, nem?...

Boccsantás 2010.02.26. 10:35:24

…Te fasz.

Kytia 2010.02.26. 12:03:34

…Te sem sokat fejlődtél a gimi óta, mit csodálkozol?:)

faszharcos 2010.03.05. 00:32:22

már megint nem vetted be a gyógyszered mi?

catmint 2010.03.18. 08:09:00

…ez az üzenet várt reggel: …" Helló!Beleolvastam abba a blogba, amelyhez hozzá-hozzászólsz rendszeresen, hát ... ! Nem normális az, ami ott folyik! Bocs, de töröltek ismerőseim sorából is, nehogy valaki azt gondolja, én is elmebajos vagyok! Bocs!"

Yvettebabacool 2010.03.18. 19:11:31

minden bogremet telehanytam eddig…

KFV ·  2010.03.18. 20:52:36

…kénytelen vagyok felismerni hogy NEM ez a blog beteg, hanem a világ, aminek tükröt mutat...

ergerberger 2010.03.22. 23:31:25

Amit mostanában csinálsz, az szar. Kurvára szedd össze magadat.

 

 

Álom

Ez csak egy vonat, amin ülsz. Kattogó kerekek zajától alszol el és ébredsz fel. A táj képlékeny, behelyettesíthető. Minden megállón ugyanaz a felirat van, minden hely ugyanolyan, minden útitárs csak gombás levegő, minden cél csak egy ostoba kezdet.

 

harsogó húsú véglények vakukkal telepucsított képei

gőzölgő, okádó kéményekre függesztett krisztusok

láva, ami átfolyik házakon, embereken

az idő kipereg az ujjaid közül, mint a homok, nem számolod, csak tudomásul veszed, hogy aztán belehalj

görnyedt iszonyatba dermedt minden, de közben állandóan mozog

túl sok az ember már ezen a bolygón és mégis túl kevés

golyószórók kaszabolnak le terhes anyákat és igazuk van

a mosolynak hiszel és nem nekem, pedig mindketten hazudunk

mennyi állatnak kell meghalnia, csak egy napon, hogy te élj

digitális ámokfutás, hát ide jutottunk

meg kellene nyomni végre azt a piros gombot, hallod, fater

 

Pár vattaszerű felhő tesped a kék égen. Izzadt a homlokom, madarak repülnek dél felé. Megsimogatom az ökör fejét. Barátságosan megnyalja a kezem. Ketten vagyunk csak, nehéz a barázdát meghúzni, tele van a föld félig megrothadt hullákkal.

 

A szerelem olyan, mint a malac orra

Napló

"Fagyasztott csirkével vert eszméletlenre egy postást."  "Vak gyerekeket erőszakoltak meg papok." "Hitlernek öltöztette kislányát a dán fotós." "A kínai férfi feltehetően két gyermeket is megölt, hogy egyen az agyukból."

Heh, valakik szemlátomást lenyúlják a naplómat.

A zöld bögre

Az úgy van, hogy amikor sörözök itthon, mert épp békén hagy végre mindenki, közben meg netezek, cikket írok, vagy posztokat, van mellettem egy jó öreg edény. Olyan füles, félliteres müzlisbögre, csak épp müzlit nem látott még soha, zöld színű, a belsejét megrepesztették a mikróban töltött percek.

Praktikus jószág egyebekben. Mert amikor úgy érzem, hogy visszakacsint a sokadik sör, nem kell elszaladgálni a retyóig, csak belehányok, fér bele bőven, aztán iszok tovább.

Aztán egyszer, már kissé mákonyosan, összekevertem a szintén zöld sörösdobozt meg ezt a bögrét, és jót húztam az utóbbiból.

Csak pár korty után esett le, hogy ezt én már megittam egyszer. Nos, maradjunk annyiban, hogy tanulságos volt.

Kedves gyerekek, ezért jó, ha mindig a kezetek ügyében van egy jó bögre, a barátságos kis fülével.

És ezt értsétek úgy, ahogy akarjátok.

 

Nincs hova futni

Ma reggel  a tükörben észrevettem, hogy van egy ősz hajszálam.

Kitéptem, majd egy kristály hamutartóban meggyújtottam és azt képzeltem, hogy ezzel elégettem önmagam kezdődő öregségét.

Aztán, csak hogy eltereljem a figyelmem, bekentem valami light margarinnal  a farkam és hallgattam, hogyan cuppog, amint rángatom.

Felvettem diktafonra is.

 

Őszinte

Mikor  csajoztál utoljára, kérdi egy barátom. Együtt reggelizünk egy salátabárban. Zseniális kutató, értelmes, jó szándékú, humoros és remek ember, Chopin-t és Debussy-t hallgat, a peptidekkel kapcsolatos kísérletei miatt pedig valószínűleg azonnal állásajánlatot kap majd, amint lediplomázik.

Mindeközben  ötödéves egyetemistaként még mindig szűz, mert más vetületben ezek mit sem számítanak. Gátlásos és szabálytalan arcú, ráadásul Head and Shoulders-alapon nem csak a fején van korpa, hanem a vállán is. Magányos. Szeretne végre összejönni  egy kedves, értelmes nővel, akinek aztán persze megkérné a kezét és gyermekei anyjává tenné, mert biztos lenne abban, hogy úgysem lesz több dobása már.

(Tegnap este, mondom. Lementem egy kocsmába, szemeztem egy nagymellű üszővel és utána mentem a vécébe)

Hónapok óta nem, mondom, és a villámra szúrt aszpikos tojást nézem. Kicsit hasonlít.

Én sem megint, mondja cinikusan, és vigyorog. Aztán kér még egy adag franciasalátát, mert örül, hogy őszinte voltam vele.

Én nem kérek semmit.

Forralt bor

Forralt bort készítek a konyhában, a Miss bevonul, egy szál cigarettában.

Kinyalhatnál, miközben dohányzom, közli velem, leül és szétteszi a lábait.

Érzem, ahogy füstbe burkolózik a fejem, lefetyelem mint a 101 kiskutya együttvéve, elélvez, szabályosan belelövell a számba, a pofám kidagad tőle, mint hódé a favár tetején, a csikket valószínűleg átpöckölte a fejem felett a mosogatóba, mert valami koppant a hátam mögött.

Beleköpjelek a borba?, kérdi kis szünet után.

Imádom ezt a dögöt.

 

 

Credo

az anyámban, mert ugyan csak egyszer voltam benne, de már rég óta emlegetik

a barátaimban, mert kis helyen is elférnek

a macskámban, mert szőrösebb a segge, mint az enyém

a paprikás krumpliban, mert azt soha nem főzik tévéműsorokban

a sörben, mert azt értelmes embereknek nem kell megindokolni

a művészetben, mert csak akkor csap be, ha elfelejtem, hogy rólam szól

a zenében, mert mindenre képes, pedig csak hangja van

a filmekben, mert belém rúgnak és én még örülök is neki

az irodalomban, mert úgy mondhatok igazat, hogy közben hazudok

a nőkben, mert valamiért jobban szeretnek, mint én valaha is képes lennék saját magam

 

 

The end

Most képzeld azt, hogy virágszirmokat szórok a melleidre, súgom neki.

A teste megfeszül, mint gyönyörű íj. Izzadt a szextől, a hüvelyéből diszkréten csordogál az éjszaka.

Most képzeld azt, hogy gyűrűt húzok az ujjadra, súgom neki.

Vibrál, lecsukott szemei körül jóllakott várakozás.

Most képzeld azt, hogy ki vagy rúgva, mondom neki, mert az előbbiekkel ellentétben ezt teljesen komolyan gondolom.

 

Közvélemény-kutatás

Az oldalamon landol egy idősebb néni a buszon. Kedélyesen rápakolja a szatyrait a lábamra, érezhetően két hete nem fürdött, bólogat a pusztába kicsit, merőben félrevezetésül, majd rázendít:

Hova utazik, kedveském?

Hmmm?, mondom, mert közben olvasnék egy nagyon érdekes cikket a

Az se itt van, szögezi le. Család van-e?

Grrgh.

Na majd, mosolyog. Aztán egy huszáros vágással:

Maga fog szavazni a komenistákra? Mert azok mind zsidók.

??

A maradék viszont mind buzi náci, elmélkedik tovább.

Tökéletesre hegyezett egyszerűségétől bennem akad a szó. Egy szavazó állampolgár feszít épp keresztre.

Áá, maga is csak olyan városi féle, adja meg a kegyelemdöfést, aztán, mivel látja, hogy egy teljesen tökkelütött hülyével hozta össze a sors, végre békén hagy, és pár perc múlva leszáll egy tanyánál, de előtte még jól sípcsonton vág a táskáival.

Én meg örülök, hogy túléltem ezt az egészet, és csak utólag jövök rá, hogy korántsem, mert pár percre mellém ült 2010, és egy darabig nem is fog tágítani tőlem.

 

 

Még egy

Épp most költözik el tőlem. Álldogálunk pár kartondoboz között, amikbe belegyömöszöltük önmagunkat is valahol, a melltartókon és gyűrött könyveken túl: szexet és közönyt, kirándulásokat és a tévé bámulását, kézen-fogva-alvásokat és veszekedéseket, napokat, hónapokat, perceket.

Akkor most megyek, mondja, és megölel. Viszonzom.

Az első ölelés mindig szivárványos, az utolsó meg csak monokróm, az első a zárást nyitja, az utolsó a nyitást zárja.

Rálegyintek a fenekére, amit annyiszor bepakolt az ölembe éjszakánként, becsukom az ajtót, megcsóválom a fejem, aztán megkeresem a telefonszámos noteszem, és némi megfontolás után tárcsázok egy számot.

 

Kollokvium

Ami beszélgetést jelent alapból, ámbár ezt a fogalmat felül kellene vizsgálni, mert sokszor nem csak hogy diskurzus nincs, de válaszok sem.

Június közepe, délután négy körül. És még vannak kinn a folyosón, mivel 10 előtt elvből nem kezdek vizsgáztatni, az már állatkínzás lenne, egyebekben is hadd aludja vagy kefélje ki magát az a kölök.

Belibeg a mai tizenhetedik. Másodéves lány, fehér ing, alatta kb. Tiziano Flórájának mellei, szilvakék mini, szürke macskaszemek, kissé túladagolt smink, enyhe vaníliaillat. Már azelőtt meghúznám, hogy megbuktatom.

Leül velem szemben, a nap átvilágítja a blúzát. Mintha rajta sem lenne. És én pont ezt képzelem el, miközben azt mondom, hogy

(csorgasd ki a szádból és kend szét a melleiden)

korai császárkori római építészet, Domus Aurea, Amphitheatrum Flavium, miegyéb.

Nekikezd. Figyelem arcának tónusait, a hanglejtését, amit mond, ahogy az ujjait tördeli, ahogy kezd rájönni, nálam egy szép dekoltázs önmagában nem elég a jó eredményhez. Egy sörözőben hogyne, de ez egy vizsga. A sminkje kezd lassan megrepedezni a bőrén. A felismerés csúnyává változtatta pár perc alatt. Egy újabb felkészületlen, buta, csinos nő, aki azt hitte, pusztán a látványa miatt átengedem.

Most ébredezik.

Hagyom beszélni pár percig, aztán megkérdezem, mit jelent eredendően a groteszk szó, de ezt sem tudja, pedig az előadás és a kiadott irodalom alapján nem nehéz kérdés. Nyögvenyelősen beszél. Így hát jobb híján közben elképzelem őt nyögve, nyelősen.

Egy gyújtatlan cigarettát forgatok az ujjaim között.

Azt a Flaviumot nem tudom, hogy micsoda, mondja és zavarodottan mosolyog.

A Colosseum eredeti neve, válaszolom neki és kinyitom az indexét. Beírok valamit, küldd be a következőt, mondom. Elindul kifelé, sápadt kissé, Nap pajtás ránéz jó erősen a fenekére.

Én is, és most látom csak, hogy nincs rajta bugyi.

 

 

Királynő

A helyi szépségverseny értékelő bizottságába protezsált be egy ismerősöm, akinek rokona a főszervező, te úgyis gótikus boltívekkel meg dór oszlopokkal kelsz és fekszel, mondta, itt láthatsz mindkettőt.

Ülünk egy zsüriasztalnál, rajtam kívül ő, aztán a főszervező, egy korpássliccű vaddisznó, aki egyfolytában vakargatja brezsnyevi szemöldökeit, egy frigidnek tűnő szemüveges nő, akiről megtudom utólag, hogy a városi iparkamara alelnöke, és egy köztudottan meleg pasi a polgármesteri hivatalból.

A bikinis résznél ébredek fel igazán, lábakat nézek, némelyikben nem csak x van, hanem az egész ábécé, hurkákat nézek, pirszingeket nézek, szétszolizott/szeplősfehér bőröket nézek, pucsító csontos/nagy/szép seggeket nézek, eredeti melleket nézek, dinnyére/körtére/almára pumpált műmelleket nézek, repedt sarkakat nézek, sétáló húsokat nézek, önkritika nélküli embereket nézek, önmegvalósításról csipogó, szalagsoron körbe-körbeforgó csirkéket nézek.

A királynő végül egy 22 éves bolti eladó lett, mert bár nem ő volt a legcsinosabb, de mindenki  tudja, hogy fehér fogai közül egy csipesszel könnyedén kihúzgálhatóak lennének a főszervező kis spermácskái a farkuknál fogva.

 

Deepthroat

Szájba eketelek egy csajt az ágyamon, a feje van a farkamnál, baszom a torkát, folyik a nyál a szájából, néha öklendezik, ahogy a farkam csiklandozza  a manduláját, érzem, hogy kezdek elmenni, mert olyankor megfeszül az ember farpofája, így aztán a vacsorám, az a borba bélelt szezámmagos-mustáros marhaszelet egyszerűen kirobban belőlem, lefosom a hátam mögött levő falat, gondolom, szanaszét permetez és spriccel a fekáliám, közben gyúrom a csaj hatalmas melleit, aki semmit nem vett észre, mert seggrészeg, én pedig nem állok meg, mert a festék diszperzites, majd reggel lemosom a cuccot, ejakulálok, a csaj nyeldekel, mint egy elsőáldozó, aztán sóhajtozunk mindketten, hogy de kurva jó volt, aztán bealszunk.

 

Stat (One Hundred Days)

Merci beaucoup.

 

Időgép

És van új barátnőd azóta, kérdi a Miss. Ülünk egy étteremben, előtte egy görögös csirkemell-saláta van, előttem egy jó évjáratú hegyvidéki pinot noir.

Szemlélődünk, hiszen nem találkoztunk hónapok óta, eszembe jut, hányszor engedett be a lábai közé, gyönyörű melleinek körvonalára gondolok, nézem a szemeit, és pontosan tudom, milyen választ vár  tőlem.

Megkapja.

Megfogja újra a kést és a villát, már nem remeg a keze, én kortyolok egyet a hűs italból, nézzük egymást, én hazudtam neki, ő elhitte, és ezzel tökéletesen elégedettek vagyunk mindketten.