Korzó

Sétálok egy gyönyörűre metszett női segg mögött, mikor is elém penderül egy kéregető. Nyár van, 30 fok, ő mégis bekecsben, a fején kucsma, amit leszartak a galambok, a lábán pedig saru és rothadó körmök.

Mit akarsz, kérdem kissé ingerülten, mert utálom, ha kizökkentenek abból, hogy szép női seggeket bámulhassak, kellene távolsági buszjegyre pár százas, akarsz enni egy tál gennyes tökfőzeléket fűrészporízű fasírttal a menzán, vagy ki kell váltanod valami gyógyszert, netán az én adományom fedezné a tandíjad a főiskolán, mert ahogy kinézel, épp oda is járhatnál népművelő szakra.

Rám néz, és meghökkenek, a szeme kristálytiszta és értelmes.

Nem, uram, mondja, és olyan a hangja, hogy tévébemondó is lehetett volna valaha, szeretnék kérni öntől kétszáz forintot, mert abból tudok venni egy liter kannás bort és berúghatok, hogy elfelejtsem azt, amit ön is elfelejtett, mert azt a szép női segget nézte.

Tudtam, mire gondol, ezért adtam neki egy ezrest.