Martinique

Martinique is csak olyan, mint a többi. Süt a nap, kék a víz, giccses a naplemente, egy barna bőrű pincérlány rummal locsolgatja a torkom, gyanítom, némi baksisért a farkamra is jutna belőle.

Ennek ellenére egyedül aludtam.

Ma búvárkodtam és a szivárványszínű halak között találtam egy kezdő gyöngyhalászt egy korallzátonyon.

Ritka hülyén nézett ki.

 ***

 Frau Keller egy igazi MILF, nem is frau igazán, mert még csak 32, igaz van egy Dietrich nevű hét éves idegbeteg gyereke, aki azzal szórakozik, hogy tengeri sünöket pakolgat az itt nyaralók talpa alá a strandon. A kiscsávó máris dobogós a halállistámon, mondanom sem kell, csak az alkalomra és egy jószándékú cápára várok.

Miközben Frau Kellerrel kókuszlikőrös koktélt iszogatunk és hallgatom angollal kevert német mondatait, annyi világosan kiderül, hogy milyen jó is itt, mert ilyenkor Hannoverben bezzeg esik a hó, Herr Keller épp Rioban van egy nemzetközi konferencián a titkárnőjével, Frau Keller meg unatkozik eközben, és jobb híján elutazott ide, úgyis a férje fizeti, a ravasz kis szemét. Eközben Dietrich épp taknyába forogva bömböl, mert egy skót turista megunta, hogy kis barátunk a pozitív lencséjű szemüvegével befogván a napsugarakat leégette a skót combjáról a szőrt, aki akkora fülest lenyomott neki, hogy a csemete fennakadt a hullámtörő betontömbökön.

Frau Keller épp csak odanézett, biztos szokva van, és azt mondta, kérne még egy koktélt, de akkor nem talál el a bungalójához, a kicsi Dietrichnek meg aludnia kell délután kettő és négy közt, oder was.

Ezzel egyetértek. Aludjon vagy addig, míg a Nap be nem nyeli majd a Földet, és arra ébredjen, hogy a pofájába fröcsög a Vénusz maradéka.

Frau Kellernek egyebekben finom, fehér, európai bőre van és határozottan kiváló feneke, csak hogy megmagyarázzam, miért voltam vele ilyen kedves.

 ***

Ma áthajóztunk Barbadosra, ahol sütött a nap, kék volt a víz, giccses volt a naplemente, és láttam egy akkora mellű nőt, hogy már én szégyelltem magam.

 ***

if you fuck me also call mich barbara, lihegi frau keller, miközben azt játszom, hogy az öklöm a kicsi Dietrich, aki épp kifelé iparkodik belőle, de aztán hetvenháromszor meggondolja magát és visszamegy

 ***

Martinique-n van egy hely, amit meg szoktak mutatni a turistáknak. Mama Lopa barlangja, állítólag itt vágta el a fekete kakasok nyakát és szurkált tűket mindenféle gyarmatosító kormányzók viasztestébe, hogy azok pusztuljanak el lassan, de minél fájdalmasabban.

Az idegenvezető mondja tört angolsággal: this are the needle which the Mama put the puppet to die.

Turistatársaim fotóznak, no flash, mondja a vezető, bár ezt senki sem érti, miért.

Lemaradok és megnézem a kezdetleges oltáron levő tálcát, ami ételfestéktől piros, egy kitömött fekete kakast, és a tűket, amikre az van írva, hogy made in china.

És ezért utaztunk oda busszal egy órát. Kínomban megnézem mobilneten, mi újság otthon, de látom, hogy semmi érdekes, megint csak egy nap a káoszban.

 ***

Frau Keller kissé szomorú, mert lejár az egyhetes turnus holnap, mehet vissza Hannoverbe. Miután beleélveztem a szájába, arra kér, jelöljem meg Facebookon. Natürlich, mondom.

Holnap ilyenkorra hazaérek, és vélhetően seggre esek egy nagy kupac szép, tiszta hórakáson.