Svájc

Üldögélek kettesben Voltaire-rel. A parókája kissé el van csúszkálva, az orra rizsporos, a zsabóján vörös foltok, de túl van ma már pár serleg burgundin és egy szolgálólányon, így hát mindez érthető.

Zseniális kópé, a birtoka fele Franciaországban van, a másik fele Svájcban. Amikor kertészkedik, a francia részen teszi. Amikor meg a pimasz irományait körmöli, vagy kiskorú lányokba mártogatja a farkát, azt persze mindig a svájci oldalon.

Ő pár lépésre ül tőlem, de az már Svájc, és vigyorog a pofámba. Engem a háza francia részére ültet, mert pontosan tudja, hogy épp bujkálok a hatóságok elől. Bírom őt, na, szellemes egy rohadék.

Te, Francois-Marie, mondom neki, mert utálja, ha az eredeti nevén szólítják, aztán mi van, ha valami ideges katona átlő a svájci oldalra, mert épp utál téged a király? A golyó nem fog megállni.

Hülye vagy, márki, mondja, és az is maradsz egész életedben. Szerinted akad egy olyan marha, aki át mer lőni abba az országba, ahol a bankbetétje van?

Aztán megrázza a csengőjét és bejön a következő bögyös-faros szolgálólány.

Sophie, kérdi tőle, Franciaországban akarsz faszt beléd vagy Svájcban? És böfög.

A leány szokva lehet a vendéglátóiparhoz, mert azt mondja: ahogy a Monsieur óhajtja, a számban lehet Franciaország, a seggemben meg Svájc.

Ez nagyon megtetszik nekem, úgyhogy máris ajánlok Voltaire-nek 100 livre-t a nőért, de ő kiröhög, aztán közli velem, hogy holnap reggel húzzam tovább a belem, mert unja már a pofámat.

Tenyereivel lángvörösre csapkodja Sophie nagy seggét, aki szopja a farkam közben, és végül úgy nyeli le szörcsögve a spermám, mint moslékot a malac.