Casanova

A pofa, akit bevezetett a komornyikom,semmivel sem különb nálam. Az orra olyan, mintha elverték volna egy falusi kocsmában.

Na most mit bámulsz, márki, kérdi, netán az orrom, ami olyan, mintha elverték volna valami falusi kocsmában?

Hallottam már rólad, közli, a köpenyét egy székre dobja és vigyorog. Aztán megjegyzi:

Ha vendég érkezik, nem illene felállni?

Azt teszem, mondom, és ülök tovább egy fotelben, Marie feje pedig belekoccan az asztallapba, ahogy kimászik alóla.

Belegyömöszölöm a fényesre sikált farkam a bricseszembe.

Tudsz ebédelni, márki, nevet fel vendégem és még mindig nem tudom, kicsoda.

Marie ellenben gyanúsan tudja, mert kaccan egyet és kivonszolja a spermás kis száját.

Két rizsporos parókás idióta bámulja egymást, szótlanul.

Marie aztán hoz két cipót, meg két sonkát, no, most nem azokat, amik eleve rá vannak nőve.

Falatozunk.

Este ráérsz?, kérdi a vendég, mulatságot rendezek. Az Újvilágból érkeznek lányok. Állítólag akkora pinájuk van, mint a reimsi katedrális, pedig az nem egy hangyafos.

A bicskámra szúrok egy darab húst, nézem ezt a sakálképű hülyét, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy egész jóban leszünk.