Danse macabre
Fekete póló és nadrág. A hátizsákban egy kézilámpa, fél liter víz, törülköző, egy rövid, de masszív feszítővas. Minden egyéb van a gondnok fészerében.
Sima ügy: a temető kapuja nyolcig nyitva, még negyedórát kószálhatok benne, ismeretlen sírokon igazgatok majd virágokat, mormogok nekik valamit, mintha hozzám tartoznának, majd hanyatt fekszek egy kripta mögött és várok.
A temetőcsősz bezár, mint egy akkurátus kisboltos. Kapatosan dünnyög valamit, és elbotorkál a közelemben, észre sem vesz. Hallok egy hülye kutyát ugatni, ráadásul telihold van, szóval várható, hogy a haverjai is beszállnak majd ebbe a bizarr kórusba, de ez nekem éppen megfelel, legalább elnyomja majd azt az undorító hangot, ahogy az ásó éle beleroppan a koporsó szélébe.
Állok ott és elképzelem az egészet. Ahogy lefolyik az izzadtság a gerincemen, amikor már fél órája lapátolom, csákányozom, dobálom azt a keményre aszott, rögös földet, ami alatt fekszik, sajog a derekam, a tenyeremen barátságtalan vízhólyagok nőnek és fakadnak fel fájdalmasan az ásó nyelétől, csaholnak a kutyák, és a hold valami iszonyú kékségbe festi az ódon kopjafákat.
Állok, és keresem az értelmét, miért akarok belenézni a csonttá aszott koponyájába. Két poshadt szemüregébe és kukacjárta bordáiba. A moslékosra rothadt ölébe.
Talán szemen akarom köpni a halált, mielőtt egyszer ő is megteszi majd.
Talán bele akarok rejszolni a szájába.
Ezt gondolom magamban, leizzadt háttal, ahogy végigsímítok a
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hosia 2010.05.28. 16:51:56
de Sade márki 2010.05.28. 17:13:02
rockstar* 2010.05.28. 19:07:22
el menta macska 2010.05.28. 19:46:39
"A kitalált horrortörténetek segítenek elviselni a valódi szörnyűségeket."
Stephen King: Danse Macabre (39. oldal)
Friedmann Juci 2010.05.28. 20:15:03
Béla atya 2010.05.28. 22:01:22
Márki uram, azért mi sem megyünk a szomszédba egy csekély perverzitásért :)
Frick László Emlékzenekar 2010.05.29. 05:44:28
tasha 2010.05.29. 10:42:15
Ettol jobb kedvre derulven , vigyorogva indulsz haza , es az elso utadba eso kocsmaban megdugod a kocsmaros feleseget.
Charly McCoor 2010.05.29. 11:19:50
Koldun 2010.05.29. 19:06:22
A földbe mar a csákány, a szerszámok másfél órán át éneklik istentelen, monoton rigmusaikat az éjszakába.
Koppan valami. Otthon vagyok.
Tenyerem alatt érzem a koporsó valaha simára lakkozott, most már durva fedelét. Hosszan nyugtatom rajta a kezem. Most már nem hátrálok meg.
A hold felhőbe burkolózik, elrejtőzik a csahosok elől. Nem kíváncsi arra, ami most következik.
A pajszer könnyedén hatol a fedél alá, tátongó sebet ejt a koporsón. Reccsenés hallatszik, ahogy teljes súlyommal ránehezedek. Enged a fa. Nyikorgás, forgácsok. A kutyák elhallgatnak. Elmúlás és szentségtelen rohadás érződik.
Emlékekből és érzésekből épített falai omlanak össze az emberi elmének. Árnyak mozdulnak a sírok mögött, egy halott gyásztáncát járják. Az édeskés dögszag bódító, mint a tej illata, amit annakidején telt, most aszott, kásás melléből szoptam. Az öléből, melyben férfiak Istent keresték annak idején, s mely életet adott nekem, most a Halál lehel rám.
A test, mely előttem hever, nemtelen már, mint amilyen nemtelen volt az ember az ősidőkben. "Nem hoztam virágot" - sóhajtom. A szavak idegenül hangzanak ebben a zárt burokban, ahol nem létezik már semmi, csak én, a test és a rohadás kábító szaga. Ráteszem a kezem. Teste, mely régen meleg, biztonságos menedék volt, most iszonyatos isten, maga a kortalan halál, a görcsbe rándult teljesség, melyet nem tudok feloldani, semmissé tenni, elpusztítani. Örök a kapocs hús és hús között.
"Anyám..." - sóhajtom, s a hold kibújik felhőfátyla mögül.
de Sade márki 2010.05.29. 20:03:03
Jessey 2010.05.29. 21:15:24
innentől a többi szerintem részletkérdés
pont
Hosia 2010.05.30. 02:12:21
Viszonylag hamar eljutok a koporsóig, még nem sokat süllyedt. Remegő kézzel nyúlok a vashoz, és minden erőmet beleadva feszítgetem a fedelet. Érzem, hogy a mostaninál nagyobb félelem nincs, ennél csak jobb lehet. De amint lekerül a fedél, rögtön kiderül, hogy tévedtem. Nem minden látványra lehet felkészülni. A koporsó üres.
tasha 2010.05.30. 02:26:14
ijesztoen nihil ez a blog ejszaka marki dragam
kötözködő 2010.05.31. 10:26:45
Megpróbálnak majd indítékokat találni. Belekevernek politikát és történelmet, ráfogják majd személyes sérelmekre, elvakult érzelmekre. Harag és gyűlölet hullámai fognak feltámadni az amúgy is zaklatott kis országban.
Pedig csak egy tréfa az egész, János. Oda viszlek, ahol senki nem fog keresni, Miklós mellé Kenderesre. És akik majd koszorúzni mennek, nosztalgiázni régmúlt időkről, sosem volt dicsőségről, egyszerre fognak fejet hajtani mindkettőtöknek.
The Green Manalishi (törölt) 2010.05.31. 12:24:42
A holdfény megcsillan a fogakon és eszembe jut egykor tökéletes mosolyod, puha-meleg ajkaid, kőkemény melleid és segged, amelyek idő előtt féregeledelként végezték.
Elgyengülve ejtem el a csákányt, majd szép komótosan melléd fekszem. Bal lábam ráfektetem öledre, bal karommal átölellek és hozzád bújok. Csendesen zokogok, miközben közvetlen közelről bámulom a szemgödrödből előmászó vastag, zsíros férget… Két ujjam közé csippentem a tekergődző állatot és számba véve elrágom, lenyelem – belőled nőtt ki, teste a húsodból, agyadból feljődött - általa visszatérsz belém.
A szerelem örök.
