de Sade márki

Szilwestern

Házibuli egy ismerősnél, pár kedélyes pofázás és néhány ital után benyitok egy szobába, ahol egy rüfke szunyál a szőnyegen, tök részegen szemlátomást, mellette diszkrét hányáscsík. Fogalmam sincs, hogy kicsoda, és azt sem nagyon látom, hogy néz ki.

Intek a haveromnak, bemegyünk, ajtó becsuk.

Akkor most párbajozunk, mondom neki. Mindjárt éjfél. Aki a legközelebb lövi arcon ezt a csajt a himnusz kezdetéhez képest, az nyert.

A srác a Jókedvvel, bőséggel-nél elélvez, duplán boldog. Én csak a Hozz rá víg esztendőt-nél jövök be. A csaj arca mint egy gipszöntet, átalussza az egészet.

Aztán elköszönünk és lelépünk máshová, mert nem szeretnénk ott lenni, amikor felébred.

Megfázás

Bágyadt generálisként nézem az éjjeliszekrényem, amin használt papírzsebkendők, vitaminok, lázcsillapítók és forróitalok közkatonái sorakoznak hosszú sorokban. Úgy érzem magam, mint akinek az ereiben is slájm folyik.

Veszek egy langyos fürdőt, hogy csitítsa a bennem lobogó parazsat. Aztán nagy nehezen kiverem a farkam, de mintha abból is csak takony folyna.

Script

Egy ismerősömmel beszélgetek Skype-on. A srác néhány éve kinn él Angliában, rendező, van már pár referenciamunkája, és most szeretne egy 90 perces akciófilmet, saját forgatókönyvből, ami majdnem kész, csak még nem tudja, hogyan fejezze be a scriptet.

Miről szólna az egész, kérdem, és kinyitok egy 15 éves Glenfiddich-et.

Most a részletek nélkül, mondja, a zsaru kergeti a rosszfiút, aki valahogy mindig egy lépéssel előtte jár, ugyanis valaki súg neki a zsaruk közül. A végén persze utoléri és szétlövi egy aknavetővel, az árulót pedig leleplezi.

Nem jó, mondom, és ez a-végén-győz-a-jó-befejezés végképp rémes.

No és akkor hogy?, kérdi, és tudom, hogy most sodor egyet.

Nos, mondom, és nézegetem az ital színét, ahogy barnán aranylik a pohárban, a zsaru felesége súg a rosszfiúnak, akinek már egy ideje a szeretője. A zsaru ugyanis mindig mindent elmond a nőnek, mert egy lúzer barom, és szerelmes belé, épp ezért nem sejt semmit végig. Az, hogy végül utoléri a rosszfiút, csak egy fatális véletlen miatt jön be. A film végén pedig a zsaru verekszik a rosszfiúval egy toronyház tetején, ledobja, a fickó zuhan és beleesik egy zászlótartó rúdba, épp függőlegesen, a rúd átfúrja, szétdarálja a csigolyáit, a teste csúszik le rajta, de az öreglyuknál leszakad a feje, ami fennmarad a pózna tetején, a teste viszont lesiklik a rúd tövére, és így épp úgy néz ki, mint egy nagy zsiráf.

Hallgat, tehát folytatom.

A zsaru hazamegy, szólítgatja a feleségét boldogan, de csak a nagy csönd válaszol, benyit a szobába, és a nő ott lóg egy falra vert húskampón, ami a torkába van akasztva, a vége az egyik szemén jön ki, a mellére pedig egy üzenet tűzve: mindig egy lépéssel előtted leszek. A fickó lerogy és üvölt, előrenyújtja a kezeit, és már csak annyi látszik, hogy kitárt tenyerébe cseppenként hullik nő a piros vére.

És hol az optimista befejezés?, kérdi a srác. 

Nincs happy ending, mondom. A dolgoknak legfeljebb az eleje lehet boldog, a vége soha.

Erre így nem is adnának pénzt, mondja végül.

Akkor tedd szét a producereknek a lábad, mondom, és kortyolok egyet a skót mannából, mert nekem teljesen mindegy.

SMS

Nem küldtél karira sms-t nekem, nyafogja Editke a telefonba, köszönés nélkül.

(Valóban nem küldtem neki, ugyanis eszembe se jutott.)

Lehalkítom a Hustler TV adását a távirányítóval.

Nem voltam biztos abban, hogy célszerű, mondom neki kis töprengés után, mert mi van, ha orthodox vagy?

Mi vagyok én?, kérdez vissza a narancsbőrös seggével.

Nézd, drágám, sóhajtok, múltkori megismételhetetlen (ezt a szót megnyomom) együttlétünkkor nem azt a kérdést tettem fel neked az ágyamban, mint te is bizonyára emlékszel, hogy mikor ünnepled  a karácsonyt, hanem azt, hogy még otthon kimostad-e a beledet.

Hülye fasz, mondja és bontja a vonalat.

Hangerő vissza.

Karácsonyi goo goo

A csaj a kamerába mosolyog, majd megjelenik három fickó és beleélvez a szájába. Nem nyeli le a cuccot, csak keringeti a szájában, lepedékes nyelvét körbebéleli a cucc, valaki benyújt a látótérbe egy fogkefét, a csaj elkezd suvickolni, nyálas geci bugyborékol a fogai közül, gargalizál kicsit, és felköpi a levegőbe az egészet, ami visszaplaccsan a pofájára. Közben a háttérben három másik csávó egy kis pohár tojáslikőrbe maszturbál, amit a nő lehúz egyben, vigyorog. Aztán beleül egy fickóba análisan, a másik közben elölről tolja, gyorsan beleélveznek, valaki bead a képbe egy műanyag csövet, aminek két vége van, feldugják neki mindkettőt, a csaj elkezdi kiszívni a pinájából és a seggéből a spermát, de utóbbiból szemlátomást ördögkoktél érkezik, és a nő már nem vigyorog, mert ahogy a torkába ér a massza, elkezd rókázni, spermát, tojáslikőrt és némi barna löttyöt okádik a vénuszdombjára, de aztán a rendező beordíthat valamit, mert elkezdi a saját fosát belekenni a hüvelyébe, és próbál mosolyogni, a csávók körben pedig megtapsolják.

Én is. Aztán folytatom a halászlevet, és még ott vár a töltött káposzta is.

Rendőrök

Kószálok  a budai várban: szeretem ezt a helyet, kulturált és szép, mintha nem is Butapest lenne.

Jó estét, mondja egy hang, aki ketten van, nekem meg lekonyul a farkam a gyönyőrű Mátyás-templom előtt. Vállap alapján két főtörzs néz rám, szenvtelenül.

Személyi és lakcímkártya, vakkant az egyik.

Gáz van, mert egyik sincs nálam. És ezt közlöm is a főhadnagy urakkal.

Ettől szemlátomást felvillanyozódnak.

Ez helyszíni bírságot kezdeményez, aminek értéke 20 ezer forint, mondja a másik, hogy ő se maradjon ki tevőlegesen az akcióból. Látszik, hogy mindketten Jack Bauernek érzik most magukat.

Valami furcsa indíttatásból nem kamuzok nekik, hanem elkezdem sorolni a valós adataim. Most jön az utcanév.

Ki a faszom az a Pöltenberg Ernő, áll meg a a jegyzetelésben Riggs hadnagy.

Ő egy aradi vértanú volt, mondom és belenézek a szemébe.

Becsukja a noteszét és azt mondja:

Most megvan a véleménye a rendőrségről, mi?

Kussolok, mint állat, belül pedig jót mulatok, mert Ernő bácsi mindig bejön.

Na, akkor nem bírságoljuk meg, de célzottan tevékenykedjék a hazafelé tartás irányába, mondja valamelyik, aztán elmennek, és piros a fülük keményen.

Én pedig kimegyek a Tóth Árpád-sétányra és nézem a Svábhegy fényeit. Látom azt a házat, ahol az egyik exem lakik. Arra gondolok, hogy talán épp most borotválja magát.

Sára

Sára régi ismerősöm, annak idején együtt jártunk doktori képzésre, de aztán férjhez ment egy kibucba, így aztán offolt. Tipikus skizofrén: próbál egyensúlyozni a jól értelmezett nőiessége és a rosszul felfogott Jaffa-környékbeli állandó lakcíme között.

Azóta eltelt 5 év. Épp előad városomban egy konferencián a Nero-kori zsidóellenes pogromokról. Mivel kaptam egy egyetemközi kósza meghívót, beültem rá: egyrészt, mert nem érdekelt, másrészt, mivel akkora mellei vannak, mint egy Halloween-tök. Az előadás után, amit kétszínűen megtapsoltam, össze is keveredtünk az állófogadáson.

Aztán, pár üveg villányi után, már nálam, azt mondja:

Várj. Meg kell gyújtanom az első gyertyát.

Úgy érzem magam, mint a Waczak-szálló spanyol pincére, és azt kérdem: que?

De ő elővesz egy összecsukható turista-Menórát az utazótáskájából.

Az elmebetegség a jelek szerint határtalan és nincs is szüksége vízumra vagy útlevélre.

Közben meg ül az ágyamon, és a hatalmas dudái eltakarják az egész Világegyetemet.

Várj, mondom. Ne csinálj zsinagógát a lakásomból, jó?

Rám néz azokkal  a gyönyörű barna szemeivel, és végül megfontoltan azt mondja, kezében egy szál égő gyufával:

Rendben van, én leszarom az első gyertyagyújtást, de akkor kúrj meg alaposan. 

Hajnal háromra benne volt a Menóra minden ága.

Néha kettő is együtt.

Villamos

Hosszú, fekete kabátban állok a villamoson, zsebre tett kézzel, fejemen fekete kalap. Ősz van, esik az eső, a nők is felöltöztek, okádék az egész.

Az egyik megállónál felszáll mellém 5 perzsa. Körbeállnak és néznek engem, nagy túlerejük tudatában, de valahogy mégsem gonoszul, és ezt egyelőre nem tudom dekódolni.

Valamit habringyálnak maguk között, aztán az egyik azt mondja: te pap vagy, sukár, megáldasz minket?

Bármire fel voltam készülve, csak erre nem.

De mostmár világos minden: az ablaküvegbe nézek, és a fekete kabátom felett körgallérként látszik a Jonathan Skidrow-kasmírpulóverem fehér csíkja.

Aztán megáldom őket annak nevében, akiben nem is hiszek.

A következő megállónál leszállok, mielőtt boldogságukban elkérnék a kalapom is.

Este

Most nincs egy Miss sem a képben. Egyedül vagyok itthon.

Ergo épp ugyan nem ölel meg senki, de nem is öl meg senki.

Hát pörköltet eszek kézzel. Nagymamás-állatos pornószájtokon maszturbálok. Banánokat kenek szét a tojáshéjszín falon. Eldobált sörösdobozokkal focizok pucéran. Pókokat tanítok olvasni.  Disznózsírral lövöm be a séróm és megszárítom. Meggyújtom a legújabb könyvem és lehugyozom a pernyéket. Belesírok a saját röhögő számba.

Másnap délben kétsoros öltönyben, tiszta körmökkel és Diamond Viper-testápolótól illatosan ebédelek egy ügyvédnővel, aki orchideát és egy Bernini-albumot kap ajándékba. Úgy néz rám, mint egy kultúrhéroszra, és tőlem kér tollat, hogy felírhassa végre nekem a hivatalos névjegye hátuljára az otthoni számát. 

Fogselyem

Kicseréled a tamponom?, kérdi a Miss, már akkorára dagadt bennem, mint egy lófasz.

Elmosolyodok. Kb. az ilyen mondataiért vagyok vele már két kerek hónapja.

Lehúzom a bugyiját, egyik lábát a vállamra teszi, és megkérdi, nem akarom-e előtte biztatásképpen körbenyalni, mert sosem volt kellemes neki az a kicuppanó érzés.

Utálom a fogselymet, mondom.

Viszont miután kinn van, azonnal rávetem magam arra a fémízű húsra.

Makogva élvez el, nekem meg olyan lehet a pofám, mint a hadiösvényre lépett indiánnak. 

A körme beleváj a tenyerembe.

Szerelem

Szeretlek, mondja az aktuális.

Mér' is?, mondom neki, halkan és kissé kelletlenül, mert tudom jól, hogy most kezdi elbaszni ezt az egészet.

Átölel, mert úgy értette: én is.

Adj egy pohár vörösbort, mondja aztán.

[Cabernet]

PC

Nagy nehezen elindul az új game, amit már régóta vártam. Igaz, előtte el kellett molyoljak egy óráig mindenféle frissítésekkel és driverekkel, de végre fut, lehet aprítani az ellent. Az aktuális meg sem várta, hogy végezzek, mikor csak mormogtam valamit egy kérdésére, legyintett, és elment zuhanyozni.

Bemegyek a fürdőszobába és átkiabálom a víz csobogását a hírrel.

Akkor most boldog vagy? kérdi a csaj.

Igen, mondom, most az vagyok.

Aztán ruhástól beugrok a zuhanyfülkébe mellé és megdugom.

Goth

A temetőben sétálok, koszorút viszek valakinek, este van és csend, látogató alig, szomorúfüzek mormognak ősi siratódalokat az itt levőkért.

Hirtelen meglátok három goth lotyót, akik egymást fotózzák az egyik síron, kettő pucsít a fedlapon, a harmadik exponál, és át vannak szellemülve.

Ezt majd nyomjuk fel a webre, bébi, mondja az egyik, fekete szemfestékébe és rúzsába kontúr nélkül folyik át az agya.

A halállal játszanak, mert azt hiszik, ettől élnek. Azon sem lepődnék meg, ha kinyalnák egymást a sírlapon.

Egyikük a síron levő angyalszobor fülébe dugja a nyelvét, nem veszi észre, hogy közeledek. A másik kettő segge viszont lekonyul a sír tetején, mert ők látnak, de a lebukás darócos érzése megnémítja őket.

Rácsapok a csaj tarkójára, fejjel előrebukik, a nyelve után a szája is az angyal fején, hangosan reccsennek a fogai, a pofájából ömlik a vér. Elkezd bőgni, a másik kettő meg sem mer moccanni.

Előveszem a telefonom, és lefotózom vele, ahogy rácsöpög a taknya a bakancsára. Ez is megy majd a webre, bébi – te nyomorult állat, dúdolom magamban, és továbbmegyek, szó nélkül, mert itt nincs mit mondani.

Prosti

Rendeltem egy prostit, csak annyi feltételem volt, hogy kb. 8 hónapos terhes legyen. Volt a cégnek ilyen is, persze. Az efféle nők persze már inkább csak furulyázást vállalnak, mert nem akarják, hogy a makkoddal kongázzál a porontyuk agyán. Meg ki is lehet őket kötözni, hogy az ember szétkenjen rajtuk mindenféle konyhai hulladékot. De ez is jobb, mint a tévét bámulni.

A nő, zsenge harmincas, már kikötözve az ágykerethez, széttárt végtagokkal, nagy hassal: úgy néz ki, mint egy X betű, aminek a közepét feltúrta a vakond. Előzetesen tisztáztuk, hogy mennyit kér, és hogy Regina lesz a születendő kislánya neve. Most vár, hogy elkezdjem fogdosni a hatalmasra duzzadt melleit, vagy, hogy torkon löttyintsem jóféle eau de masculin-ommal, végül is tökmindegy neki, úgyis horgolt tipegőkre gondol közben, meg rózsaszín tapétákra.

Ehelyett azonban egyelőre azt mondom neki:

Nézze, a tisztálkodás szándékolt elhanyagolása miatt a makkomon egy széles, vastag, dugóhúzószerű kúp alakult ki az elmúlt hetekben, ami húgyból, spermából, hüvelyváladékból, fekáliából és vérből tevődik össze. Egy tűvel természetesen lyukat fúrtam bele az ejakuláció és az ürítés érdekében. Mindezt egy fogorvosi fogkőcsiszolóval jó hegyesre éleztem, tudja, milyen az, nem? Húszezer per szekundum sebességgel forgó fúrófej csiszolta olyan masszívra, mint a gyémánt, ellenben olyan sima a felülete, mint a vajé. Nos, mindezek okán, és a türelmes szárítgatások következtében ez a kúp olyan keményre és hegyesre száradt meg, hogy talán át tudnám vele szakítani az ön hüvelyfalát, esetleg be tudnék hatolni a burokba, ahol a magzata úszkál, aki, mint tisztáztuk, kislány, és az jó esetben éppen úgy fordul, ahogy nekem megfelel, ergo optimálisan egyszerre baszom meg önt és Reginát, plusz a végén a magzatburokból kifolyó víz helyett a kislánya a spermámban fog úszkálni, ami ugye női sorsnak is felfogható.

De hogy ne érezze, miszerint félre akarom vezetni, hozzátettem: persze, ebben nem vagyok teljességgel bizonyos, de azért hívtam Önt fel ide, hogy véget vessek a kételyeimnek.

Kis csönd, majd: az extra még plusz tízezer lesz, mondta, mert ide sem figyelt.

Akkor még.

Bazársor

A városom főterén minden évben bódék nyílnak néha. Tavasszal, ha borfesztivál van, télen, ha karácsony. Előbbi jó, mert ha elmúlik  a mulatság,  a bódék üresen tátonganak még egy hétig, szomorúan várva lebontásukig, de addig is, be lehet lopózni valamelyikbe, és bele lehet rejszolni egy helyes kis barna szájába. A hőmérséklet épp kedvező ennek, és a miénk is.

Télen meg szaloncukrok, békás matricák, és a mosógépben színt fakító, fekete feliratos pólók, persze belegöngyölve valami  jószándékú rettenetbe, amit ajándékvásárlásnak neveznek.

És most tél van, akárhogyan is. Sétálgatok éppen egy helyes kancával, annak idején smároltunk kétszer elég heveset, és semmi több, de most szerelmes egy véglénybe, aki, ha jól értelmeztem, magasról tojik rá, azon túl persze, hogy belehimbálja a farkát. Veszek a csajnak sült gesztenyét. Végigjárom vele a bódékat. Hol egy faszszínű gyertyánál áll meg, ami szerinte tök cuki, hol egy koromfekete kispárnánál.

Mintha ott sem lennék -- dumál valamiket, amitől kihűl a kezemben a forraltbor.  A szerelem csőlátást okoz.

Amikor körbeérünk, átölelem és azt mondom neki: ez volt az első eset, hogy unatkoztam melletted, és egyben az utolsó is.

Azt a pofát, amit vágott.

Tenisz

Hát ez elég szar volt, közli velem az aktuális, ahogy ott térdelek mögötte leizzadt háttal. Épp kicsöpögök belőle.

Sokat ittunk, elnézést, mondom, egyébként pedig ne olvasgass Cosmót dugás közben, javaslom neki jóindulatúan.

Áh, mondja, ha szemből kefélnél, akkor meg az lenne a bajod, hogy közben tévét néztem a vállad fölött, nemde. És elalszik.

Nézem a gerincét. A bőrén át édesen kitüremkedő csigolyáit. Milyenek lehetnének pánsípnak, ha beléjük fújnék.

Fel vagyok készülve, hogy reggel hatkor, az első trolinál felébreszt, és lelép. Ehelyett kilenc óra van, süt a nyári nap, megrázza a vállam.

Sütöttem neked bacont meg tojást, mondja. Zabálj, te majom. És ne hidd, hogy ez nem tenisz. Egy adogatásod van még. Szóval, úgy reggelizzél, mint egy Federerbe oltott Nadal.

Irtó hülye fejet vághatok, mert elneveti magát, és csókot ad a saját váladékától cserepes számra.

Húsvét

Néhányan épp jönnek ki a miséről. Álldogálok a templom előtt, merő kíváncsiságból, jegyzetelek. Gondolatban pedig újraácsolom azt  a bárkát, mert megint épp ideje lenne.

Húsvétvasárnap van. A hívek kipirult orcával sereglenek kifelé, túlzottan adagolt púderrétegek és sziszegős zuhanyok oltalmazó szánalma alatt.

Egyikük a felettem lakó szomszédom, T. úr, aki buzgón lehajtott fejjel szokott áriázni a zsoltárok alatt, mint hallottam. Másik kedvenc időtöltése, hogy árvaházakból szerez be magának testi fogyatékos kislányokat. Érthető: ha valakinek csak egy lába van, nehezen tud elfutni, ha nyolc évesen a végbelébe dugnak egy frissen leélvezett, de nagyon szúrós vadgesztenyét.

Biccentek neki: gané egy alak, de elismerem a kreativitását.

Nézem a templomból kisereglőket: számolgatom, hány petefészek és herezacskó éltette az urat az imént, és találgatom, hányan fingották el magukat szájukban krisztus testével.

Mindenesetre szennyes lelkük újjászületett, talán boldogok is egy kissé. Nem akarnak belegondolni, hogy minden szépítés ellenére mégis csak egy kereszten lógó hullát imádnak.

Minden keresztény egy nekrofil kannibál.

Buszozás

Utazom haza egy konferenciáról, busszal, hiszen kifizetik a jegyet utólag. Hirtelen nagyon belém rúg a hólyagom, úgy tizenöt kilométerre a céltól.

És nincs több megálló már sehol. Az én bajom most már csak az enyém. A buszon épp, hogy csak olvasólámpa van. A tájat sem én rendeltem meg: unalmas síkság, néhány tanya, ahol pálinkába áztatott férjek ütlegelik hordótestű feleségeiket.

Leghátul ülök, a hozzám legközelebbi utas, három széksorral előrébb, diszkréten horkol, korpás fején zsírosra koptatott galambszürke kalap.

Beletúrok a hátizsákomba, keresem az én személyes megváltóm, akármi is a neve és akárhogyan is nézzen ki.

Találok egy fél üveg löttyedt kólát. Sava már sehol, az íze sincs sehol. Mint egy magányos ötvenes nő.

Letekerem a kupakot.

Aztán ahogy leszállok a városomban, a buszpályaudvaron szemembe ötlik egy kirúzsozott, fiatal nő, a tél ellenére kis bőrdzsekiben, miniszoknyában, magas szárú csizmában. Fejtől derékig részeg, onnan lefelé pedig egy konténer. Imbolyog, a kezében levő cigarettán több a rúzs, mint a hamu. Aztán eltapossa, mint egy csótányt, és liheg.

Hölgyem, mondom kétszer, míg rám nem néz. Látom, fázik, megkínálhatom egy kis hugyoskólával?

Medúzák úszkálnak a szemeiben. Bármire igent válaszolna, nem is ott van, ahol. Én megleltem az előbb a saját Paradicsomom, most azt hiszi, ez végre neki is sikerült. Rumoskóla, hebegi vissza a szavakat, azt szeretem. És ott előttem behúz vagy egy decit. Jó meleg, mondja, és a melléhez szorítja a palackot.

Megkínálom cigarettával is. Mohón szopja.

Törzsvásárló

Leslattyogok a boltba egy üveg borért. A pénztárnál előttem egy nő áll, kosarában egy baguette. Nagy nehezen kihalássza a retiküljéből a pénztárcáját.

Törzsvásárlói kártya, vakkant a pénztáros.

Majd elfelejtettem, vihog a nő, kinyitja újra a táskáját, annak egyik belső oldalrészén elhúz egy zippzárt, benyúl, némi keresgélés után kiveszi a jogsiját, majd visszateszi, és keres tovább.

Míg eljátszadozom magamban a gondolattal, hogy ezt a baguettet 5-6 napos szárítás után egy kalapáccsal beleütögetem a végbelébe, anélkül, hogy bevajaznám, végre kivesz egy piros tartót, amit kinyit, és amiből kis tokokba fóliázott kártyák ömlenek ki leporellószerűen, szinte a földig. Végigtanulmányozza, hogy köztük van-e az idevaló. A pénztáros megértően bólogat és dühösen rámvillan a szeme, hogy ne türelmetlenkedjek.

Miután a nő rájön, hogy nem találja a megfelelőt, visszahajtogatja a kártyákat, becsukja a tartót, visszateszi a táskájába, behúzza a rekesz zippzárját, majd elkezd keresgélni a másik oldal fachjai között, megtalálja végül a jót, diadalmasan kiemeli a személyijét, majd visszateszi, végül kivesz egy másik, immmár zöld tartót. Kinyitja.

Azon gondolkodom, miért nem hoztam dugóhúzót, amivel kinyitnám az üvegem, és mire sorra kerülök, meg is iszom a  bort. A dugóhúzóval pedig kivájom a bal petefészkét, és megeszem, mint egy raviolit.

Halk és elégedett sikoly, ahogy előkerül az adekvát kártya. A pénztáros mosolyogva lehúzza, a nő mosolyogva fizet, persze bankkártyával, de az legalább a pénztárcájában volt, így már csak egy perc az egész. 

Boldogan kimegy, a baguettet úgy fogja, mint egy faszt.

A pénztáros elé lépek, és belesuttogom nyílni akaró szájába: nincs törzsvásárlói kártyám, nem is lesz soha, és készpénzzel fizetek.

Undorral néz rám.

Klub

Valami csajt szopatok az egyetemi klub női vécéjében.

Azt mondta, neki kell az ötös abból a tárgyból, amit néha meghívott előadóként tartok az egyetemen. A kollokviuma persze kettes volt, de én alapvetően rendes gyerek vagyok, meg aztán a csaj túl jól néz ki ahhoz, hogy ne engedjem javítani.

A lelkiismeretem, ha meg is szólalna, minimális pislákolását lenyomná, hogy rohadtul élvezem az egészet, mert a csaj irtó jól csinálja, bő nyállal szopik, erős marokkal fogja és ritmusosan rángatja a fejét, a földre csöpög a szájából a nyál, én meg a csöcseit markolászom.

Fura, hogy a sok filozófustól, miközben az élet értelmét definiálták, sosem hallottam még ezt: beleélvezni egy nő szájába, miközben a melleit gyúrod.

A mellettünk levő fülkébe egy csaj vágódik be, hallom, hogy lerántja nadrágjáról a zippzárat. Partnerem nem áll meg, jól nevelt lány, szerintem nem ez az első vécés szopása, tudja, hogy nem kell fennakadni, ha valaki mellettünk levő kabinban elszellenti magát.

Legszívesebben rágyújtanék közben, de elfelejtem, mert kezdek közeledni az orgazmushoz, és azon sincs kedvem elmélkedni, hogy előttem térdel egy 55 kilós lány, aki cirka 40 liter víz, igaz, igen tetszetős palackozásban, akinek a táncolástól izzadt a segge, és feltehetően némi szar is lötykölődik a beleiben, de mindez most nem érdekes, mert kezdek elmenni, és olyankor semmi sem érdekes.

Mohón nyeldekel – na ja. Kell neki az ötös.

Apuka főtanácsos. Megölné egy kettesért.

Zebra

Amikor át akarsz kelni, érdemes balra nézni, mert a kereszteződésben a mögülünk jobbra forduló autók is akkor kapnak zöldet, amikor mi. És mindig akad egy sietős taxis, vagy egy dzsippendél, aki anélkül hajt be jobbra, hogy kinézne, van-e gyalogos a csíkon.

És lám. A zöld pillanatában egy Grand Cherokee íveli be magát. Épp annyi időm van, hogy bal kézzel elkapjam a mellettem startoló csaj karját és visszarántsam a dzsip alól.

Megcsapja a kocsi szele, ahogy az továbbhúz. Elkezd remegni a zebra szélén.

Köszönöm szépen, mondja, és közben smaragdzöld szemei megtelnek könnyel.

Igyunk egy pohár bort erre a nagy ijedtségre, mondom. Segít megnyugodni.

Jó, mondja kis hezitálás után, a homlokán még mindig apró gyöngyök. És még egyszer köszönöm, hogy megmentetted az életem.

Borozunk azután, megnyugszik, elmeséli élete történetét, csavargatja az ujjaival a haját, és már biztos vagyok benne, hogy ma éjjel nálam alszik.

Mert fogalma sincs arról, hogy én nem a szánalmas kis életét mentettem meg. Azt önmagának kell megtennie.

Én csak a testét mentettem meg. És azt is csak magamnak.

Korzó

Sétálok egy gyönyörűre metszett női segg mögött, mikor is elém penderül egy kéregető. Nyár van, 30 fok, ő mégis bekecsben, a fején kucsma, amit leszartak a galambok, a lábán pedig saru és rothadó körmök.

Mit akarsz, kérdem kissé ingerülten, mert utálom, ha kizökkentenek abból, hogy szép női seggeket bámulhassak, kellene távolsági buszjegyre pár százas, akarsz enni egy tál gennyes tökfőzeléket fűrészporízű fasírttal a menzán, vagy ki kell váltanod valami gyógyszert, netán az én adományom fedezné a tandíjad a főiskolán, mert ahogy kinézel, épp oda is járhatnál népművelő szakra.

Rám néz, és meghökkenek, a szeme kristálytiszta és értelmes.

Nem, uram, mondja, és olyan a hangja, hogy tévébemondó is lehetett volna valaha, szeretnék kérni öntől kétszáz forintot, mert abból tudok venni egy liter kannás bort és berúghatok, hogy elfelejtsem azt, amit ön is elfelejtett, mert azt a szép női segget nézte.

Tudtam, mire gondol, ezért adtam neki egy ezrest.

Ágynemű

Valahogy bejutunk az ajtón, néha nehéz ezekkel a zárakkal. A csajt egy bárban szedtem össze, nyálasra itta magát, és nálam akart aludni.

Betámolyog a szobámba, leveszi a blúzát és a minijét, majd hirtelen megáll. A franciaágyamat befedő ágyneműt nézi vizenyős szemekkel.

Ez most komoly?, kérdi azzal a 16 éves szájával, a saját kurva képed van a saját kurva paplanhuzatodon?

Úgy csináltattam, mondom, bár kissé morcosan.

Nevet. Akkor úgy fekszek majd rá, mondja, hogy épp a seggem lyuka legyen az egyik szemgolyódon.

Elmosolyodtam. Nocsak, gondoltam, ebből még lehet valami.

Aztán tíz perc múlva pár erőteljes lökés közben beleokádott az arcomba egy nagy adag daiquirit.

Hongkongi film

A mozi erkélyén ketten ülünk öszesen, a földszinten talán még hárman. Egy hongkongi akciófilmre cipeltem el az aktuálist, szó szerint, mert előtte berámolt négy vodkamartinit. Yvette egy remek nő, a mellei felérnek a Fabergé-tojásokkal, kellemesen cinikus és ordenáré nőstény, de ellentétben velem, nem szereti az ilyen filmalkotásokat, csak éppen születésnapom van, és ez ellen egyikőnk sem tehet semmit.

A fülébe pakolja az iPod-ját, lecsukja a szemeit és levitál.

Hagyom őt, hadd peregjen a film, de amikor egy étteremben épp tizenhat öltönyös kínai lövi szét egymást és édes-savanyú levesek ömlenek a szívük gödrébe, megveregetem a vállát.

Rám néz és szó nélkül elkezdi lehúzni a sliccem. Akkor élvezek el a szájában, amikor a főhős egy pekingi sült kacsába rejtett 92-es Beretta teljes tárát belereszti a triádfőnökbe.

Az iPodot persze nem kapcsolta ki közben, bár nem is kértem rá.

Cabernet

Adj egy pohár vörösbort, mondja az aktuális.

Jó, mondom.

Kimegyek a konyhába, kinyitok egy 2007-es cabernet sauvignont, várok pár percet, hogy szellőzzön, kitöltöm egy szélestalpú, öblös, de a szájánál keskenyedő üvegpohárba, aztán komótosan belefingok, rátapasztom a tenyerem egy percre, majd kiskanállal összekeverem az egészet és beviszem neki.

Belekortyol. Ez tuti barikolt bor, mondja.

Csak ilyen volt a hűtőmben, mentegetőzök neki és közben mosolygok rá.