Vox populi

Látom, egyszerre vagy zseni és mocskos plagizáló, perverz és szókimondó, elmebeteg és briliáns, istenkáromló és vakmerő, mondja egy barátném a kocsmában.

Aham, válaszolok a pohár forraltbor gőze mögül, milyen jó, hogy ez így mind szépen kiderült rólam egyszerre.

És?, kérdi, mert valamiért ez az egész őt izgatja, engem meg csak szimplán érdekel.

Egy szegfűszeget bámulok az ital közepén: végy ne kétszáz embert, csak kettőt, mondom neki végül, és ők képesek erről a kis darab fűszerről is teljesen ellentétes véleményekre jutni, holott ugyanarról a dologról van szó.

De ezt tudomásul kell vedd, lovallja bele magát, és kioldja a blúza egyik gombját (amit csak helyeselni tudok, lévén, igazán érdemes), mert az olvasók hangja polifón. Kedvelnek és utálnak, vádolnak és igazolnak, értetlenkednek és dicsérnek, ugyanazért. Néha bátorítanak, elismernek, felfigyelnek, elgondolkodnak. Néha viszont fogalmuk sincs, igazából mit és miért írtál, de ettől azért még téged tartanak hülyének. Egyesek fel sem tételezik, hogy neked beugrik valami, attól függetlenül, hogy az már másnak is az eszébe jutott. Mások viszont tőled hallják azt először, nem egyebektől, ezért számukra te vagy az első, aki megfogalmazta. Sokan méricskélnek téged egy-két íróhoz, mert csak azokat ismerik, és úgy hiszik, ez elég ahhoz, hogy kioktassanak, közben ők maguk nagyrészt alkalmatlanok, hogy írjanak bármit is, hacsak nem kommenteket. Megint mások tudják, hogy azokat is hasonlítani lehet más írókhoz, akikkel mások téged összevetnek, és ezért nem is tesznek neked szemrehányást, hanem egyszerűen csak szeretik olvasni, amit írsz.

Figyelek rá, de azért nézem közben a melltartója pántját.

Ez így működik, Catullus barátom, vágja ki végül diadalmasan, ezerévek óta: Lesbia vagy leszop, vagy leharapja, pedig ugyanarról a farokról van szó.

És lehúz a borból egy decit elégedetten a nagymonológ végén, mert tudja, hogy a hasonlat jó volt, csak a téma olyan mint egy inverz Rubik-kocka: bármeddig forgatod, soha nem rakod ki, és ez duplán elégedetté teszi.

Elkísérsz a buszhoz?, kérdi végül, mert biztos abban, hogy igen.

Igen, válaszolom neki, hiszen világos mindkettőnknek, hogy ugyanarról a buszról van szó.