Még egy
Épp most költözik el tőlem. Álldogálunk pár kartondoboz között, amikbe belegyömöszöltük önmagunkat is valahol, a melltartókon és gyűrött könyveken túl: szexet és közönyt, kirándulásokat és a tévé bámulását, kézen-fogva-alvásokat és veszekedéseket, napokat, hónapokat, perceket.
Akkor most megyek, mondja, és megölel. Viszonzom.
Az első ölelés mindig szivárványos, az utolsó meg csak monokróm, az első a zárást nyitja, az utolsó a nyitást zárja.
Rálegyintek a fenekére, amit annyiszor bepakolt az ölembe éjszakánként, becsukom az ajtót, megcsóválom a fejem, aztán megkeresem a telefonszámos noteszem, és némi megfontolás után tárcsázok egy számot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
RufusThomas 2010.03.10. 22:15:20
raves · http://mindennapramese.blog.hu 2010.03.11. 08:03:40
Szép.
zotyer · http://testimese.blog.hu/ 2010.03.11. 08:31:47
martong 2010.03.11. 09:23:06
-Tom- 2010.03.11. 10:02:47
pavor nocturnus 2010.03.11. 14:33:30
catmint (törölt) 2010.03.24. 10:16:03
A Californicationból Hank Moody - különösen amióta a 3. évadban egyetemi oktató lett - mutat hasonlóságot Márkiságod iránt nézetemben :-)