+1
…Legfeljebb még ez:
Írások és kommentek (vagyis posztok és riposztok) sokaságai után befejezésül az egyik kedvenc íróm könyvcímének parafrázisa jut eszembe:
Viszlát, és kösz a szavakat.
Uraim: ajánlom magamat.
Hölgyeim: ajánlom magomat.
marquis de Sade
Isten tenyerén, IV.
Épp most avatnak szerzetespappá, maga a 150 kilós apát úr, látom a csuklóján a sok, misebortól kidagadt eret, a farkamat bámulja, átnéz a csuhámon.
Zsíros szájának szegletén a nyál gömbbe gyűl.
A farpofáim megfeszülnek, a belem ki akar mászni a számon át.
Aztán az apát a szám elé tartja az ostyát, én pedig bekapom a szentegyházat.
Zsoltárok cirógatják a vállam, állítólag hazaértem végre.
Mellettem álló társam kissé előre csuppantja a száját. Az arcán ájtatos félelem és odaadás, hamarosan eggyé válik a mindenségnek nevezett hazugsággal. Én pedig észrevétlenül a kámzsába köpöm az ostyát, hogy ne én legyek az első felszentelt, aki az apát úr díszruhájára okádik.
A többiek énekelnek, nekem meg áll a faszom, mert az első sorban a monostor kegyurának lánya ül, gyönyörű nő, a bevonuláskor egyből észrevettem, rá gondolok végig az egész szertartáson, nagy mellei vannak. Csücsörödő szájából a saját gecimet látom kicsorogni.
De már érkezik is Krisztus vére, amit elégedetten ki kell szürcsöljek az apát szőrös, bágyadt kezében tartott kehelyből. Csak a nőre gondolok. Ettől elmosolyodok, éppen jókor, mert ideér a vér, az apát pedig azt hiszi, ez életem legszebb napja.
Iszamos bor úszkál a szájamban, bepókhálózza a nyelvem, fojtogat, ingerli a mandulám, nem bírom tovább, a csuklyám szegletébe köpöm a megváltót, ott épp jó helyen van a teste mellett.
Az én testem nem a te véred. A te véred nem lesz az én testemé.
De itt vagyok, mert az egyház mindenkit befogad, ha elhiteted vele, hogy érdemes vagy rá.
Isten mindent megbocsát, hiszen az ő hasonmásai vagyunk.
Ha Máriát a Szentlélek ejtette teherbe, akkor Isten technikai értelemben még mindig szűz.
Ez sok mindent megmagyaráz.
De nem vitatkozom Istennel többé, mert ő hallgat.
És nekem sincs több mondandóm.
Saláta
Szilveszteri buli. Egy helyes kis barna összeismerkedett velem, ami annyit jelentett, hogy 20 perccel az első csók után már a hüvelyében volt a nyelvem.
Egy söröző valahol. A pincér éjjel egykor idegesen verte a női WC ajtaját, hogy már zárnának. Egy baba meg épp akkor az én farkamat verte a legkevésbé sem idegesen az ajtó másik oldalán.
Borfesztivál előtt nem sokkal, a város főtere tele félig kész, de még üres árusbódékkal. Az egyikben én vagyok, egy lány térdel előttem, csak annyi dolgom van, hogy figyeljem, benéz-e valaki a kevés járókelő közül, na és hogy beleélvezzek a lányka szájába. Mindkettő feladat remekül sikerül.
Egy 17 éves bébi a város egyik legfrekventáltabb főterén. Kiveszem a tőgyét a cicifixből, és teletömöm a pofám vele. Pár perc múlva egy kapualjban markolássza a farkam, és mindketten szomorúak vagyunk, hogy nem szophat le ekkora forgalomban.
Másik város. Egy középiskolai kollégium mellett az utcán cumiz le egy nő este nyolckor, csak sajna nem tudja befejezni, mert két kis gimis béka épp oda lóg ki a koliból rágyújtani, és emiatt le kell lépjünk.
Megint máshol. 30 perce keringek egy nővel a városközpontban, hogy találjak egy nyugis helyet, ahol elélvezhetünk. Végül felfedezünk (nagyon szeretnénk baszni, ezért iszonyú leleményesek vagyuk) egy tisztást a ligetben, ahol egy udvarház mellett legelő két kecske nézi érdeklődve, hogy megdugom a csajt, és a végén belespriccelek a világba.
Egy este. Msn-en beszélgetek egy csajjal, kacéran mosolyog a webkamerába, dögös nő, sőt, mi több, esze is van. Telitalálat. Megkérdi, milyen borom van, én pedig cserébe a lakcímét kérdezem, hogy hová küldjem a taxit. Kissé remeg a keze, de megadja.
***
Arra ébredek, hogy valami bizarr talk-show megy a tévében, ahol összehoznak két, azonos korú, teljesen más életvitelű lényt. Ha jól látom, egy 70 éves pucér akadémikus perel egy öltönyös teknősbékával, aki meg sem szólal, bizonnyal udvariasságból. A mosópor-reklámok után pedig egy 25 éves butaszőke szilikoncsoda ugat le egy takarítónőt, hogy koszos a körme kissé, és ez meg milyen dolog már, na, és miért nincsen tetkó a bal petefészkében, ejnye, sőt, igazán járhatna szoliba, mert az olyan trendi. Én az utóbbinak drukkolok, mert bár 3 gyerek után úgy néz ki, mint egy boroshordó, de ez nem érdekes, mert ő a kölykeiért oda a valaha szép és kívánatos testét, és ugyan nem baszott 20 pasival egy éjszaka valami partyn, és nincs pirszing a méhlepényében, meg nem tud tapsolni a szeméremajkaival, de őutána bármikor megteríthetek egy reggelire bármely létesítmény parkettjén, mert hajnal négykor kelt, és túl korán bütykös kezétől a padló úgy ragyog, hogy megfésülködhetek benne. Közben a sok néző várakozik, és rohadtul bámulja a szőke dekoltázsát. A szimpátia ennél fogva adott, nagyobb részük a ribancnak drukkol. De hirtelen a takarítónő egy handzsárt húz elő a vödréből, és levágja a szőke fejét, majd dekázgat vele kicsit és berúgja a közönség közé. Óriási a siker, főleg mikor elnézést kér a koszért, és szerény mosollyal felsúrol.
***
Tatjána második levele Anyeginnek.
Elég volt.
Elég volt abból, hogy csak hitegetsz engem
Elég volt abból, hogy én szenvedem meg a szenvedéseidet, mert mindig engem hanyagolsz el mások miatt
Elég volt abból, hogy a kiszámíthatatlanságod miatt egész nap csak rajtunk kell gondolkodnom, és Te annyira el vagy foglalva Önmagaddal, hogy semmit nem teszel kettőnkért
Elég volt abból, hogy kétségek között tartasz, és nem kapok egyenes válaszokat
Elég volt abból, hogy hosszú hónapok óta nem bízhatok meg Benned és már önmagamban is kételkednem kell Miattad
Elég volt abból, hogy egyedül nem tudtam helyrehozni, amit elrontottál
Elég volt abból, hogy azoknak lett igazuk, akik gúnyosan néztek ránk és nem hittek bennünk
Elég volt abból, hogy még hónapokig utánad fogok fetrengeni, és elfordítom a fejem mindenkitől, aki nem Te vagy
Elég volt abból, hogy csak kizsigereltél engem, és itt állok erőtlenül és értékek nélkül, mert mindenem ott van Nálad
Elég volt abból, hogy már a szerelmedben is kételkednem kell, mert tabukat állítottál közénk és ezeken túl üvöltök Neked
Elég volt abból, hogy mindent az időre akarsz bízni annak megoldására, amit elrontottál
Elég volt abból, hogy ennyire képtelen vagy értünk tenni valamit, holott én félretettem miattad a kétségeimet, a félelmeimet, mindenkit és mindent
Elég volt abból, hogy több fájdalom van bennem, mint szerelem az Irányodban, pedig én csak szeretni akartalak
Elég volt abból, hogy biztos hátteret és menedéket adjak Neked a szeretetemmel és ragaszkodásommal ahhoz, hogy számtalanszor becsapj és megalázz
Elég volt abból, hogy nem tudlak elhagyni
Elég volt abból, hogy nem tudlak megtartani
És abból, hogy szeretlek tiszta szívemből
És hogy nem tudom, meddig lesz ez még így
És hogy számtalanszor elhagytál engem, akkor is, ha velem voltál
És hogy feladtam a méltóságomat és az önbecsülésemet Miattad
És hogy nem tudsz értem megtenni olyan dolgokat, amiket másért megtettél, mert én mégis kevesebb vagyok Neked
És hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy szeresselek, pedig mást sem akartam ezen a világon
És hogy tönkrementem Veled
És hogy tönkremegyek Nélküled
És hogy fáj
Nagyon fáj
***
A reggeli ébredésem olyan, mint sok másik: kifacsarodott nyak, csipás szemek, kócos haj, három szál cigi, két feles barack, tévéhíradó, időjárás-jelentés, a sejtjeimben lángoló undor ettől az új naptól, fogkrém, rögtönzött öltözködés, kulcsok, táska, a tegnap vásárolt furcsa napszemüveg, gyerünk.
Kifelé a ház kapuján mosolyogva integet nekem egy csontváz, akiről gyanítom, hogy a szomszéd néni az, lehetséges, hogy friss uborkával és kenyérrel jön a piacról. Akar kérdezni valamit tőlem, de én nem hallom, mert az új mp3-lejátszómon szól valami grandbeat zene és egyebekben is úgy látom, hogy a bal járomcsontja ráleffeg a fogköves protézisére.
Az utcára lépek. Látószögemben két másik skeleton vonul el, azt hiszem, az egyiknek táska lóg a vállán, műbőr lehet, a másiknak igazán szép a lapockacsontja, de sajnos van rajta két gusztustalan kinövés, talán csontrákja van, mindazonáltal egyelőre még kecsesen kacag és rámosolyog a szembejövő valakire, örülvén a még meg nem sejtett iszonyatnak, ami rá vár.
…A sétálóutca olyan, mint egy végtelenített osszárium.
Szembejön velem egy nőnek tűnő kalciumhalmaz, és valamiféle szemüveg van rajta. Az állkapocs-csontja hirtelen elmozdul, amit épp mosolynak is értelmezhetek. És éppen kevéssé jóindulatúnak. Nem sokat időz rajtam, amit tekinthetnék sértésnek is, de közben belém hasít az, hogy ennek majdnem ugyanolyan szemüvege van, mint nekem.
Azt kezdem hinni, a ruhámon át a momentán csüggedten petyhüdt farkamat és az úszógumim nézi, a ráncokat a mellkasomon, és kinevet, és megy tovább.
Át lettem baszva. Azt látja, amit én akartam őrajta. Én akartam a feszülő emlőit és a borotvált picsáját nézni mindenféle következmény nélkül, most meg ő gusztálja a heréim.
Úgy vélem már, hogy a sétálóutca és az egész univerzum tele szemüveges nőkkel és én rohanok, széttaposom azt a rettenetes okulárém, de ez sem menedék, mert vélem hallani, hogy kórusban harsognak utánam valamit a szőrös seggemről, és én csak szaladok és keresem azt az árust, aki, persze, nincs sehol, és az ámokfutásom végén azt kell észrevegyem: két kezemmel fedem le önmagam lihegve és az ujjaim között nézek ki, mint egy torz majom.
Aztán leengedem a kezem: úgyis hiába minden.
A hátamon folyik valami azonosítatlan rettenet.
Elsétál mellettem egy ötvenes hölgy is, kosztümben, sárga sállal a nyakában. Fura szemüveget hord, rám néz, és valamit mormol arról, hogy csontritkulásom van.
***
baszki. Berúgtam mint ló. Ülök egy széken és nnézem a nők csöcseit. Izzadt büdös picsák.
És én ezekért vagyok oda
röhejjjjúúú
van velem egy barátom, a lófaszt, ismerős, de ennyi pia után lehet a baraátom is, nemde, szóval nézek előre, mert ha másfele nézek forog a világ, és akkor, bazze, akkor odalibeg egy kis szőke béka, van vagy 160 centi, de olyan hegyes mellei vannak, hogy kiszúrja a szemem , és brekeg vaalamit, miszerint tuc tuc, ja nem ez a hangszóró, na és aztáén kiderül, hogy teccik neki barátom, nem ám én, mondjuk igaza van, mer, na hagyjuk, és a barátom is atomrészeg, úgyhogy csak vigyorog, a csaj meg, az a baromállat, asziszi ő életünk nője, szóval elrángatja táncolni, én meg nézek előre
na itt aludtam el, arrcal egy azstalnak, éles kontúrú zenében, és amikor a vállamra csapott a ahver, miszerint neki most el kell mennie, a szőke meg viygorog a háttérbw, az arcán levő csillámpor csupa nyál, a havaeré, isten áldjon, aszondom, fátyolos szemekkkel azt kondom, hogy menjetek csak, mert én úgyis itt lakok 2 percre, ők meg elmennek, hogy elmenjenek, nos akkor arra gondolok, hogy lényegében mondegy kit viszel magaddal, mert úgyis te maradsz egyedül
És sajnyálatos módon, nem jön oda senki, mint a filmeken, hogy ápoljon s eltakarjon, zárás előtt 24 perccel, hanemm egyedül megyek, megyek?, háhh, szóval ttámolygok haza, magamban zuhanok be valami kanapészerű, folyós látváynú (koktél, 3 ouzo, 4 sör, hátérthető) fekvőhelybe, és voltakééppen az alvásnak mímelt fetrenngésem célja nem más, hogy másnnap sajgó fejjel, rosszkedvűen ébredjek
Ebből pedig csak annyi következik, hogy a tévedés nem más, mint egy olyasfajta fegyver, amit az ember a halántékához szorít, majd boldog, hogy túlélte, és megígéri, ebből tuti tanulni fog.
És aztán kezdi elölről.
Pázsit
Csak pár lökés az egész, de nem is akartam többet.
Nem is érdemel többet.
Monique ugyanis egy lotyó, a parasztjaim fele hozzá jár. Az apja pék a faluban. Csak találgatni tudom, mi van néha abban a kenyértésztában.
A kastélyom erdejében vagyunk egy pázsitos tisztáson, a távolban egy vaddisznó röfög.
Hirtelen ötlettől vezérelve kihúzom magam a rüfkéből és a fülébe lövellek. A hallójárat terjedelme miatt visszafröttyen a zöme, és komótos csíkban lecsöpög a cimpájáról.
Úgy rázza a fejét, mint egy vizes kutya.
Dobok neki pár livre-t. Monique ettől olyan pofát vág, mintha ez lett volna élete dugása.
Aztán hirtelen hátrakap és elkezdi vakarni a segge vágását, amiből kiesik két göröngynyi lucskosan füves föld. Az egyiken mintha egy hangyát látnék mászkálni.
Danse macabre
Fekete póló és nadrág. A hátizsákban egy kézilámpa, fél liter víz, törülköző, egy rövid, de masszív feszítővas. Minden egyéb van a gondnok fészerében.
Sima ügy: a temető kapuja nyolcig nyitva, még negyedórát kószálhatok benne, ismeretlen sírokon igazgatok majd virágokat, mormogok nekik valamit, mintha hozzám tartoznának, majd hanyatt fekszek egy kripta mögött és várok.
A temetőcsősz bezár, mint egy akkurátus kisboltos. Kapatosan dünnyög valamit, és elbotorkál a közelemben, észre sem vesz. Hallok egy hülye kutyát ugatni, ráadásul telihold van, szóval várható, hogy a haverjai is beszállnak majd ebbe a bizarr kórusba, de ez nekem éppen megfelel, legalább elnyomja majd azt az undorító hangot, ahogy az ásó éle beleroppan a koporsó szélébe.
Állok ott és elképzelem az egészet. Ahogy lefolyik az izzadtság a gerincemen, amikor már fél órája lapátolom, csákányozom, dobálom azt a keményre aszott, rögös földet, ami alatt fekszik, sajog a derekam, a tenyeremen barátságtalan vízhólyagok nőnek és fakadnak fel fájdalmasan az ásó nyelétől, csaholnak a kutyák, és a hold valami iszonyú kékségbe festi az ódon kopjafákat.
Állok, és keresem az értelmét, miért akarok belenézni a csonttá aszott koponyájába. Két poshadt szemüregébe és kukacjárta bordáiba. A moslékosra rothadt ölébe.
Talán szemen akarom köpni a halált, mielőtt egyszer ő is megteszi majd.
Talán bele akarok rejszolni a szájába.
Ezt gondolom magamban, leizzadt háttal, ahogy végigsímítok a
Casanova
A pofa, akit bevezetett a komornyikom,semmivel sem különb nálam. Az orra olyan, mintha elverték volna egy falusi kocsmában.
Na most mit bámulsz, márki, kérdi, netán az orrom, ami olyan, mintha elverték volna valami falusi kocsmában?
Hallottam már rólad, közli, a köpenyét egy székre dobja és vigyorog. Aztán megjegyzi:
Ha vendég érkezik, nem illene felállni?
Azt teszem, mondom, és ülök tovább egy fotelben, Marie feje pedig belekoccan az asztallapba, ahogy kimászik alóla.
Belegyömöszölöm a fényesre sikált farkam a bricseszembe.
Tudsz ebédelni, márki, nevet fel vendégem és még mindig nem tudom, kicsoda.
Marie ellenben gyanúsan tudja, mert kaccan egyet és kivonszolja a spermás kis száját.
Két rizsporos parókás idióta bámulja egymást, szótlanul.
Marie aztán hoz két cipót, meg két sonkát, no, most nem azokat, amik eleve rá vannak nőve.
Falatozunk.
Este ráérsz?, kérdi a vendég, mulatságot rendezek. Az Újvilágból érkeznek lányok. Állítólag akkora pinájuk van, mint a reimsi katedrális, pedig az nem egy hangyafos.
A bicskámra szúrok egy darab húst, nézem ezt a sakálképű hülyét, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy egész jóban leszünk.
Kvíz 2
1. kérdés: zuhanyozna-e ön részegen gázálarcban?
a) soha, én bukósisakban zuhanyzok
b) igen, de csak akkor, ha sör folyik a rózsából
c) nem tudom, nincs bevezetve a víz
d) nem
2. kérdés: kinyalna-e ön egy nőt az erdőben úgy, hogy közben 2 méterre turisták mászkálnak az ösvényen?
a) nyalja ki magát az a szuka
b) természetesen, ha a turisták felveszik filmre
c) bevonhatom a házizergémet?
d) nem
3. kérdés: adna-e virágot a szerelmének örömében, ha megtudná, hogy terhes öntől?
a) örül a faszom
b) kibasz velem és még virágot is adjak?
c) nem az enyém a gyerek, én a csaj gyomrába élvezek
d) igen
Akik csak az a) vagy b) vagy c) válaszokat jelölték meg, azok nyugodtan írják meg életük történetét. Tuti befutó lesz.
Akik csak a d) választ jelölték, azok ne olvassák ezt a szart
Túl normálisak hozzá.
Kvíz
bárányfelhő
kék ég
zöld erdő
havas hegyek
kibelezett nő
virágos rét
Nos, melyik a kakukktojás?
Na jó, segítek. A bárányfelhő. Az csak egy szó.
Mindenki, aki a kibelezett nőre gondolt, a büdös picsát se ért ebből az egészből, amit oldalak óta ugatok.
Eljött az idő, hogy kiossza valaki az olvasókat.
Kezdenek elpofátlanodni.
Annabelle
A reggel szúrósan csap a szemeimbe. Egy baldachinos ágyban fekszem, mellettem egy kis éjjeliszekrény, rajta egy pohár megkezdett bor, egy Biblia, amire ráonanizált valaki, meg egy büdös női harisnya.
A falon Trisztán udvarol Izoldának egy pajzán seccón, szemlátomást sikerrel.
A kurva anyád, márki, dünnyögi valaki a takaró alól, reflektálva mocorgásomra, nem tudsz a seggeden maradni a reggeliig?
A hang férfias, de kissé messziről jön, tehát közöttünk fekszik valaki.
Kissé idegesen lejjebb húzom a takarót, amin Lancelot próbálkozgat Guinevere-nél, szemlátomást sikerrel, de azután megnyugszom. Annabelle alszik mellettem, hatalmas mellein vagy én száradok, vagy pedig…
Saint-Germain gróf, nyögöm. Ez melyik évszázad?
Nevet, aztán szőrös kezeivel csönget a reggeliért. Annabelle szeme felpattan, és kötelességtudóan ráveti magát a gróf pöcsére, az enyémet meg elkezdi verni, míg fejbe nem ütöm a gecis Bibliával, hogy hagyja abba, mert most éhesek vagyunk.
Net
[OTTILIA] legyél jó kis tökfej :)
[MÁRKI] NEM LEHET
[OTTILIA] ?
[MÁRKI] MEGKEFÉL AZ ESPERES
[OTTILIA] miért?
[OTTILIA] jézusom
[OTTILIA] perverz
[MÁRKI] AZ
[MÁRKI] DE JÓ TANÁR :)
[OTTILIA] szép :)
[MÁRKI] NEM SZÉP
[MÁRKI] DE JÓL SZOPIK :)
[OTTILIA] figyu nem hiszem el hogy 12 éves vagy
[MÁRKI] MÉR NEM?
[MÁRKI] FRISS HUSIT SZERETI AZ ESPERES ÚR
[OTTILIA] te hülye vagy
[MÁRKI] EZ IGAZ
[MÁRKI] EZÉRT TANÍT
[MÁRKI] HOGY OKOS LEGYEK
[MÁRKI] DEHÁT ... :)
[OTTILIA] tényleg
[MÁRKI] ÉS TE BASZTÁL MÁR HÖRCSÖGGEL?
[MÁRKI] MERT ÉN MÉG NEM
[MÁRKI] CSAK MONDTÁK, HOGY JÓ
[OTTILIA] te figyu
[OTTILIA] nem akarsz elmenni a pszichológus nénihez??
[MÁRKI] A PSZICHO NÉNITŐL FÉLEK
[OTTILIA] miért?
[MÁRKI] A MÚLTKOR ÁRAMOT VEZETETT A FITYMÁMBA
[OTTILIA] mi???
[OTTILIA] :((((((((((
[MÁRKI] MERT KÍSÉRLETEZETT
[MÁRKI] AZ EGYIK CSOPORTBELI KISLÁNYNAK MEGGYULLADT EMIATT A SZŰZHÁRTYÁJA
[MÁRKI] AZÓTA NEM MEREK MENNI ORVOS KÖZELÉBE
[MÁRKI] NEKEM PECHEM VAN AZ ORVOSOKKAL
[MÁRKI] MEG AZ ESPERESEKKEL
[MÁRKI] NEM IS TUDOM, HOVA MENJEK GIMIBE
[OTTILIA] oké
[MÁRKI] A TANÁROKKAL IS BAJOM LESZ, ÉRZEM
[OTTILIA] te nem 12 vagy az kurvaélet
[MÁRKI] :(
[MÁRKI] PEDIG ANNYI IS VOLTAM
[MÁRKI] DE MÁR TÉNYLEG TÖBB VAGYOK KICSIT
[MÁRKI] CSAK NEM MEREM BEVALLANI
[OTTILIA] és most mennyi vagy??
[OTTILIA] öreg mi??
[OTTILIA] 50??
[MÁRKI] NEM
[MÁRKI] NYOLCADIKOS VAGYOK
[MÁRKI] DE NAGYON TERHELT
[OTTILIA] jó
[MÁRKI] ANYÁM MEGCSAL EGY BUDIKEFÉVEL
[MÁRKI] RÉMES ÉRZÉS
[OTTILIA] most megyek
[OTTILIA] hi
[MÁRKI] MÉÉÉR
[MÁRKI] OLYAN JÓ VELED
[MÁRKI] TE MEGHALLGATSZ
[MÁRKI] ÉS MÉG NEM IS MONDTAM EL A FEKÉLYT A FARKAMON
[MÁRKI] MEGHALLGATOD?
[OTTILIA] 0630431****
[MÁRKI] EZ MI?
[OTTILIA] számom
[OTTILIA] hívj fel
[MÁRKI] HAZUDSZ NEKEM, PEDIG ÉN ŐSZINTE VOLTAM :)
És egy ilyen vitatkozik velem, aki azt sem tudja, hogy a saját nevét hosszú Í-vel írják.
Hülye kurva
***
A net. kétdimenziós lelki fürdő. Vadidegenekkel társalkodsz, amit buszon, vonaton, utcán általában nem teszel. Itt pedig boldogan, kitárulkozva, lelkesen és szószátyár módon, mint valami bugris hülyegyerek. Táncolsz a verbális fekáliában.
A net drog. Betűkbe konvertált megváltás. Csendbe forgatott hangzavar. Arctalan, névtelen és felszabadító mámor, kontroll és zabla nélküli, bármikor elővehető és eldobható, mindent jelentő semmi.
A net raktár. Embereké, akik szinte soha nem bújnak elő, de itt előhozzák, felszítják, odaköpik magukat a többiek elé, mert itt mondhatsz, amit akarsz, lehetsz, aki akarsz, és néhány órára elfelejted, amit el kell.
Megváltás, átok, vágyak, mondatok.
Nevek, telefonszámok, sorok.
E-mail-címek, betűk, rajzok.
És elperegnek, mint a homok. Mert közbeszól a harmadik dimenzió. A virtuális eufóriád valójában csak égő szemek, fáradt kezek, elzsibbadt lábak, a monitor zizegése, a cooler halk pörgése.
És mégis ragaszkodsz hozzá.
Mert nincs egyéb igazság számodra, csak az, amit önmagadnak hazudsz.
Interlude 2.
Aki visszaköszön nekem, az nem lehet valami jellemes élőlény.
Mi a jobb: emberek vagy nők között lenni?
Az sem véletlen, hogy nem az indiánok találták fel az orosz rulettet. Próbálták volna íjjal-nyíllal.
Minden egyes találmány csak a következő szükségletet készíti elő.
Nem azért harangoznak, mert dél van. Ezt északon is csinálják.
Érdekes ellentmondás, hogy míg az ember gondolatai egyre kisebb helyen elférnek, a testéről készült felvételeknek egyre nagyobb tárhely kell.
A filozófia elvben egy mentőöv az élet problémái ellen. Kár, hogy csak elméletileg van felfújva.
Az alkoholista ember értékes, mert nagyon sok munkavállalót tart el.
Ha egyszer egy alkotást akarsz rendezni az életedről, a legtöbb, amit tehetsz önmagadért, hogy elfelejtesz filmet tenni a kamerába.
Az egyetemi könyvtárak hasznosak. Tele vannak nőkkel.
A művészet az, ami rólad szól, de veled ellentétben van valami értelme.
Hallgass andalító zenéket gyertyafényben. A tűzoltóknak is meg kell élni valamiből.
A Földön több millió nő felvállaltan prostituált. Több száz millió meg úgy csinál, mintha az lenne.
Tégy szert minél több barátra. A halotti torokon irtó jó kaják szoktak lenni.
Ti blogbejegyzéseket alkottok. Így írtok ti. Én kommentálom őket. Így irtok én.
Ovi
Kissé megviselten támolygok hazafelé, reggel 8 óra van, eddig mulatoztam valami hosszúra nyúlt házibuliban, szinte csukott szemmel megyek a napszemüvegem mögött, valaki elsétál mellettem egy frissen sütött húsos kiflit majszolva, majdnem lehányom.
Aztán megállok egy mellékutcában egy rácsos kerítésnél, nem mintha tudnám hirtelen, hol is vagyok pontosan, de most már muszáj brunyáljak, egy virágokkal teli bokor mögé húzódok, épp nem jár arra senki, iszonyú erős sugárban elkezdek vizelni, megkönnyebbülten bámulok magam elé, míg egy sikoltást nem hallok, és a bokor túloldaláról egy kislány bőgve el nem rohan. Kezében pár letépett virág van, a coffjáról meg csöpög a húgy.
Úgy tűnik, ez a kerületi óvoda oldalkerítése.
Akkor még két háztömb és hazaértem.
Vámpír
Ördögi kört járok. Megfeszített, bosszantó-édes, körülírhatatlan. Nem tudom, mit kellene tenni, de a még nagyobb baj, hogy nem is érzem. Minden nappal földet lapátol rám csak, és hiába várom az éjjelt, a fogaim mintha csak ódon deszkákba harapnának.
Ótvar utolsó geci vagyok, avagy minden csak az ő bűnük freskója az arcomon. A féltékenységi rohamaik, a sírógörcseik, a vádaskodásaik -- mindez csak manipuláció, terelgetés abba az irányba, amit csak ők akarnak, csak kicsikarása annak a szónak: szeretlek.
Nem tudom és nem is érzem. Csak azt, hogy ez egy lepketánc egy fényes lámpa körül, aztán lehullanak, égett szárnnyal.
Én pedig csak közönyösen nézem ezt az egészet, és soha nem lesz annyi könnyem, hogy eloltsam azt a lámpát.
-----
Hiába zabálom fel őket, csak por jön ki belőlem. Por, ami belep mindenkit körülöttem. Mind csak értetlenül tátognak; fullasztó fekália, amit kilélegzek, rájuk tapad, mint csiszolhatatlan alabástrom.
Ne szeress engem, mondom. A hited bennem csak rám olvasztja önmagam mocskát. Páncél lesz csak belőle. Páncél lesz csak belőle bennem.
Az öle a saját könnyeitől iszamos. Térdel előttem, az arcom a tenyerében, és kérem, hogy hagyjon el.
Meg foglak ölni, mondom. Megszem a lelked, az érzéseid, a vágyaid, vegetáló porhüvely leszel mellettem, és beletörődsz ebbe, mert felfalom minden józan értékítéleted, és nem lesz számodra megváltás, mert velem döglesz meg egy napon.
Átölel.
Akarlak, mondja. Örökké. Úgy, ahogy vagy.
Én pedig hallgatok, pedig üvöltenem kellene. Belemélyesztenem a fogaim a nyakába, kitépni az artériáját, röhögve táncolni a plafonig kifröcsögő, bágyadt, ostoba vérében.
A szerelem csak egy öles téboly.
A megbocsátás pedig körbefon édes csápjaival, amiken fájóan közelről szaglik csak a keserűmandula-illatú igazság.
Pompeji ez. Beledermedtem önmagam önző, végtelen, kortalan, időtlen, ásatag lávájába, amiből nem bonthat ki senki, vagy, ha megpróbálja, hát mellém porlad.
Még egyszer visszanézek az ajtóból, aztán becsukom.
Lebegő porcsillámok, amik, mint hamu a vulkánból, lassan belepik őt.
Szombat van
Szombat van. Az Úr valamelyik éve.
Esik az eső, szinte feltöri a betont, kásákban üti szét a szél a permetet, lehajtott fejjel sétálnak élőlények oda és vissza, mint ha ők sem tudnák, hova mennek.
Autók dudálnak hosszan, ami azt jelenti, hogy két ember épp most kezdi hivatalosan is elcseszni a másik életét, a sajátjával együtt.
Nézem, ahogy kínlódik mindenki.
Ha már éltél emberek között, tudod, hogy az ablakod a legjobb nagyképernyős tévé.
Aztán úgy döntök, ideje venni pár sört.
A sarumat átáztatja a víz, de jól is van ez így.
Szombat van. Az Úr valamelyik éve.
hulyepicsa.blog.hu
Heloosziiia :$ Édi vagy hogy benézegettél hozzám : ]
Ez az én blogom. Leírom, hogy mi az érdekes velem, oksi? :$
Nagy Rib Rebeka vagyok. Más néven Nyuszicica. Úgy híwnak. Mármint szemtől szembe. 16 éves édibébi vagyok, kedves és aranyos. Nem hiszed?
AKKOR NYASGEM, TE GECI!!
Itt lakom Tiszadobronyban, ami a Duna partján van. Asszem.
De nem ám falu, baszdmeg. Kösség.
Szóval.. Azt hiszem itt most magamról kéne írnom. Kuckuc. Hát jóólvan :)
Biztos ismeritek azt az érzést, amikor megláttok egy helyes pasit.. A szívetek elolvad mint a vaj a forró piritóson. Na én úgyanigy vagyok ezzel amikor meglátok egy ruhát a kirakatban. Csak eccer nagyon megvágott az üveg, ahogy el akartam hozni.
A kedvenc filmjeim: Egy boltkóros naplója, randi.net, szöszy.hu, Paris Hilton összes művei, meg mindenféle vámpirítós film.
Imádom a WestEndet és az Arénát, utálom anyám, apám, a világot, az olyan riherongyokat, akik magenta színnel blogolnak, a forró viaszt, lovingolom a strandot, a pasizást, a sopingolást, a tükröket, a pasizást, a szívecskéket, meg az öribari barinőimet: Adricicát, Bogicicát, Timicicát, Judybéjbit, Judycicát, Adribéjbit, Bogiadrit és Timicicát. Bár őt utálom. De a best best best friendem az Adrybéjbicica. Max. Timicica még, mert őt naon imádom :> Asszem.
Nélkülük el se megyek sehova, max. másokkal, de nélkülük aztán sose!!! És annyi barinőm van, hogy 76 név, mire felsorolom őket. Irigykecc, mi gecccó? Így jártál :Ł
Igen persze vannak olyanok is akik utálnak, mert barna a bőröm, nagy feszes a cickóm, karcsú a popsim. De azok kinyalhatják. Pedig nem szabad előre ítélkezni a külső alapján. Tilos!! Sose ismizek kigyúrt macsókkal első rántásra!!! Ez alap! A Bankban is megkérdezett engem egy karfiolfülű, csontbőr majom, hogy hol a rötyi, és mondtam neki, hogy Óbudán. Mert nagyon ocsmány volt ugyan, de én nem ítélek elsőre, de ő másodikra is ocsmány volt. !!
Azt még tuggyad, hogy nagyon érzékeny vagyok, bazmeg. Nagyon szeretem a barátaimat♥!! Nagyon imádok bulizni és táncolni !!! Meg mozizni, meg csokkolózni!! Szeretek a középpontba lenni!! Meg asztat is, ha az én középpontomban vannak. Kuckuc. XDDDD
Romantikus és érzékeny lánynak tartom magam. Közvetlen, barátságos, életvidám, és cuki na meg kicsit kényes meg nyávogos is vagyok !!Nem szeretem az irigy és kétszínû embereket. Ma is láttam egy csajt, tök szép nerc volt rajta, dumcsiztam is vele kedvesen pár percig. ....Rohadt kurva, hogy ijen nerce van.
Tagja vagyok a Gobbi Hilda Énekstudiónak:)Imádok énekelni,és vinni is szeretném ezzel valamire:)Lesz nagylemezem, amit én éneklek majd el! Asszem. De mér van minden hangmérnöknek kigombolva mindig a slicce, nem vágom. Biztos az akusztika mijatt.
Nagyon szeretek a barátaimmal lenni, sokat adok a véleményükre, mer mindig mondják, hogy mijen értékes vok. XXDDDDDDDDDDD
Írok verseket is:
Mi az, ami képessé tesz bennünket,
hogy elérjünk egy célt, egy álmot?
Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok,
csak emberek, akik
nem hisznek az akadályok legyõzésében.
Asszem.
Ez a világ legfajább verse. Érzékeny és szép mint én. Nem hiszed? Akkor buzulj vissza anyádba te kis getymó faszparaszt!!!
Na kezdésnek ennyi, most megyek alukálni, holnap bioszdoga van Kosút Lalyosból.
xoxo
Best of the Plebs III.
· http://musiquedujour.blogspot.com/ 2010.03.26. 12:34:16
azért te is egyszerű vagy néha. :)
Ez mekkora egy agyatlan, logikátlan, minden kreativitást nélkülöző szar, te jó ég.
Nagy leszek, ilyen egoista fasz akarok lenni...
Írás helyett pedig egy pszichiátert.
Borzasztó gyenge ez a blog!
imádom ezt a blogot :)
mi a f@sz folyik itt :)
Mármint, hogy te rendes gyerek? Egy rohadt bunkó vagy.
látom a 18as "karika" az indexen a blog mellett most is az IQ szintet jelölte
A kommentek jobbak mint a post.
Tiszta Raymond Chandler ...
…hogy kerül ez a szemét az index címlapjára???
A kurva anyád
... annyi ember nem született meg, bezzeg a te anyád pont nem ment kikapartatni téged, amíg még tehette…
Isten tenyerén, III.
1270
Haldoklik a király lánya.
Nem szép nő, szó mi szó. Kese haja zsíros, az orra akkora, mint egy lótök, és ez a szag.
Évek óta nem fürdött.
Zsákruhába bújtatva zihál előttem. A pokrócát lerúgta a földre agóniájában.
A mellei laposak, a csípője túl széles.
Marcellus atyám, fogadd el gyónásom és add fel az utolsó kenetet, lihegi.
A cella hideg és nyirkos. Benéz egy apáca, Clementina, aztán, ahogy meglát, pipacs nyílik az orcáján, becsukja az ajtót és lelép.
Párszor úgy meggyónt nekem, hogy utána fertályórát remegett a lábam.
Margit szeme üveges, szinte hályogosan olvashatatlan, megragadja a csuhám.
Érdeklődve nézem.
Ritkán döglik meg királylány az ember orra előtt
Már várom a szokásost. Megcsókolja majd a nyakamból lógó keresztet, bűnbánóan sajnálja vétkeit. Blablabla. Unalmas feladni az utolsó kenetet. Ilyenkor minden kemény legény egy rettegő szarkupaccá válik, minden nő csak szánandó húscafattá.
…Olyan egyforma ilyenkor mindenki.
Margit kínlódva formálja a szavakat, de nem azt mondja, amit vártam:
Félek, fráter. Félek, hogy nem vár rám senki. Hogy ő, akiért mindenem odaadtam, ide sem figyelt. Csak játszott velem.
Kissé meglep ez, de nem mutatom.
Most mit mondjak neki? Vigasztaljam, hogy téved? Ezt kellene tennem.
Ezért vagyok pap.
Ehelyett úgy döntök, széttaposom a lelkét, mint egy hernyót.
Ezért lettem pap.
A fülébe suttogom:
Az életed adtad valakiért, aki nincs és ami nincs. Isten csak egy bálvány. Évekig hasaltál a hideg padlón. Máriát hívtad, Jézust hívtad, az összes szenteket hívtad. Véreseket vizeltél télen a hidegtől, dideregtél a celládban, alád penészedett az ágyad, kinevettek a hátad mögött, gyűlöltek téged, mert a király lánya vagy. Kétszer annyit söprögettél, mint a többiek, a jeges Dunából merted a vizet, hogy megalázkodj előttük, és az isten miatt, mert azt hitted, ő érzi, érti és látja ezt. De viszonzásul csak a férgek fognak megzabálni téged, a lelked pedig nem jut sem pokolba, sem mennybe, mert nincs sem lélek, sem pokol, se menny. És nincs isten.
Hazudsz, ördög, nyögi, és sikoltani akar, befogom a száját a tenyeremmel, nem bírja lefeszíteni gyenge ujjaival.
Az arcom sem rezdül. A szerzetesi csuhám csak egy farsangi maskara.
De csak én tudom az utat, az okokat és a miérteket, ami épp ide vezetett engem, minden ellenére – vagy épp azért.
Én másként szenvedtem meg ezt az utat, a felismerést, mint ő.
De mostmár ugyanott vagyunk. Csak én ezt eddig is tudtam.
Ő most jön rá.
Csend van.
Ránézek.
(Baszom undorral a király mosatlan pinájú, zsíros hajú, kismellű, krumpliorrú lányát, aztán lekászálódok róla, beletörlöm a faszom a csuhámba.)
Nem oldozlak fel és nem kapod meg az utolsó kenetet, indulj el így, mondom neki, és az arcára szorítom a párnáját.
Csak kicsit verdes a kezeivel, aztán csend lesz megint.
(Nem vagyok Marcellus.)
Szólok a nővéreknek. Ájtatos pofával bejönnek ketten, megemelik a lepedő sarkait, kiviszik.
Az oltár elé dobják. A koponyája koppan a padozaton, idáig hallom.
Utálták őt.
(Nézem a teste körvonalát a szalmaágyon. Egy pici halvány foltot veszek észre a fekvőhelyen. Egy hercegnő váladékát. Kimossák, nyoma sem marad. A gecimet meg eltemetik egy hullában. Nem történt semmi sem.)
El kell menjek a királyhoz kondoleálni, hogy meghalt a lánya.
Nem nagyon fogja érdekelni. Már ő is haldoklik.
Interlude
Épp unod az ismerőseid küldötte e-maileket? Sebaj. Kedvenc levelező-rendszered, amit nevezzünk a titoktartás kedvéért, mondjuk, Hotmail-nek, máris kiváló iq fail-agytornákkal kedveskedik szomorkás perceid viharverte fellegeinek elűzésére.
Mondanom sem kell, hogy a megoldások meghaladják elmebéli képességeim, tehát minden segítséget szívesen fogadok, főleg együttérző leányoktól topless képekben.
Péntek este
A bárpultnál szemlátomást leharcolt, elvált, faszéhes nők ülnek, a bouncer beenged ingyen, régi haver.
Először nem megyek oda egyikhez sem, csak legelészem a látványt. Leképzelem róluk a push-upjaikat, a feszes minijeiket, a sminkjüket. Aztán, bár ilyenkor semmi sem bizonyos, az egyiknek kikérek egy koktélt. Saccra harmincöt körül van, örül az italnak, a mixer odasúg neki, a nő rám néz, az italt elfogadja, bár lehet, hogy csak azért, mert már spicces és nem is lát engem túl jól: a koktél szívószálát először majdnem az orrába, majd a szemébe tolja.
Odamegyek hozzá, és pár mondat jópofizás után elhívom táncolni, nem sokat társalgunk, a zene hangos, meg aztán miről is beszélgessek vele. Aztán még egy koktél és megyünk, a dekoltázsa jó, vastag szája van, kinézem belőle, hogy issza vele, mint a vizet.
(…..)
A bizonyosságról és az elvárásokról aztán már csak annyit, hogy otthon kiderül: lóg a melle, elég slendriánul borotválkozik és csak úgy buborékosan prütykölgeti a gecit a szája sarkában.
Az ilyen halottaskocsit érdemelne, de aztán végül inkább taxit hívok neki, mert alapjában véve egy rendes gyerek vagyok.
Kutya
Ma körbekocsikáztam a birtokomon Pauline Lefebvre-el, aki szerelmet remél tőlem, elszégenyedett nemesi szülei pedig egy zsíros házasságot. Sütött a nap, Pauline bimbói szinte átütötték a ruháját, és épp, amikor harmatozó szirmait tépdestem az ujjaimmal, a hintónk döccent egyet, majd megállt, ami miatt kezem csuklóig Pauline-be szaladt, aki a fülembe sóhajtozott épp, így csak félig hallottam a kocsist, aki keményen káromkodott, mert elütött egy kóbor kutyát, akinek a belei feltekeredtek a hintó kerekére, és belekerült pár percbe, mire egy gallyal lepiszkálta róla.
DJ
A legelső Johann Sebastian Bach volt, csak neki erről fogalma sem lehetett.
Tessék figyelmesen meghallgatni a d-moll toccata és fúgát. Minden techno alapja. XVIII. századi 2Unlimited.
A Straussok, akik a komolyzenéből popzenét csináltak. Beethoven Oakenfold, Vivaldi Paul van Dyke, Wagner Robert Smith, Verdi Tiesto, Orff meg Ferry Cornsten.
Ha most élnének, Ibizán szívnának fel kokót a lányok seggéről.
Ehelyett rothadnak a sírjukban, féregrágta koponyájukon ott a válasz.
Nem volt még olyan zseni, aki akkor született meg, amikor kellett volna.
Igazodunk
1774 május
Még ki sem hűlt XV. Lajos, de a királyi palota előtt máris rengetegen várnak bebocsáttatásra. Bankárok, politikusok, nagykövetek, diplomaták, birtokosok állnak sorban audienciára, hogy sárga lepedékes nyelvüket addig tuszakolják fel az új király ánuszába, ameddig az megengedi nekik.
Magam 3 utcával odébb egy bordélyban vagyok, én is a seggem nyalatom, csak épp Jacquelin-nal, aki azért mégiscsak dögösebb, mint a hajózásügyi államtitkár.
Idáig ér a sor.
Mindig ez van.
Isten tenyerén, II.
1768
Bál van éppen a kastélyomban. A szakácsom, saját utasításomra, fürjtojásba töltött mézes pávaszart szervíroz ismerőseimnek, akik eszik, mint a mannát és közben eltartják a kisujjukat.
Kikönyöklök az erkélyen, kezemben egy finoman metszett velencei üvegpohár, teli bordói vörössel, nézem ezt az egész hajcihőt, amit én rendeztem nekik.
Bál van. Derékmagasságig nyírt sövények labirintusában részeg nemesek kergetőznek, férfiak kergetnek nőket, nők nőket, férfiak férfiakat, nők kutyákat.
Nos, nem szeretnék holnap reggel a kertészem helyében lenni.
Aztán gyorsan elunom, lerázom magamról a frissen megözvegyült madame Moncharde-t, aki épp irtóra be van gerjedve, rámutatok neki egy nemrég beszerzett andalúziai kaktuszra, hogy abba üljön bele, és a hülye kurva tényleg elkezdi megpróbálni. Én pedig bevonulok a lakosztályomba, és csak hallgatom a kéjes nyögéseket, amik az összes sarokból szólnak, mint pókháló szövik be az egész birtokot, orgazmusok szaga kényezteti az orrom, de most nem érdekel.
Részeg vagyok, belenézek a firenzei tükörbe, mert beszédem van vele.
Irigykedsz, mi? Nekem megvan mindenem. És neked?
Angyal minden nő,
vagy csak hús, mit használsz, de
megvált téged ő?
Pofán öntöm a rubintszínű borral.
Mi bajod van? Mi a kurva anyád bajod van?, üvöltöm és beledobom a velencei üveget az arcába, a tükör szétfröccsen, és darabokban hullok le a földre.
Valaki kopog az ajtón.
Egy szobalány az, Marie, vagy mi is a neve, nem mintha fontos lenne, azt hiszem, tőle csak egy gyerekem lett volna, de a szénégetőim segítettek ezen a buta tehénen.
Kezdjük szervírozni a desszertet, uram?, kérdi alázatosan görnyedt, szenvtelen testtartásban, amit már láttam tőle, de akkor jobban tetszett.
Bólintok nagy nehezen, ő meg kimenekül az ajtóból, a látványtól, ahogy törött cserépként birkózunk egymással a szőnyegen.
Tomboló állatként megyek vissza, fél órán belül megdugok négy nőt, finom arisztokrata picsákban vájkálok, az ujjam között mint úszóhártya feszül a pinalé, aztán elalszok és reggel arra ébresztenek, hogy katonák kopogtatnak a chateau kapuján.
Az egyiket felismerem – már nem először tartóztat le.
Ő is elröhögi magát, mert olyan lehet a parókám, mint egy szénakazal.
Randi
A csaj nem túl szép, na de a mellei.
Hazaérve nem sokat kerülgetem a kását: beléjük markolok, de akkorák, hogy egyszerűen nem férnek el a tenyeremben, őszintén szólva, az egyik fér el a két kezemben összesen, az ujjaim közül csorognak ki, közéjük temetem a fejem, a pinája ehhez képest teljesen másodlagos számomra, mohón szopom, őket, csorog a nyálam, a pofámba akarom tömni teljesen, meg akarom enni őket, tőgyeket akarok szarni reggel.
A csaj sóhajtozik: megszokhatta már, hogy minden férfi csak ennyit értékel belőle igazán.
És szemlátomást mégis elégedett azzal, hogy ő csak része két nagy egésznek.
Isten tenyerén, I.
1242
Alig merünk kimászni az erdőből. Barlangban laktunk hónapokig a hegytetőn, ahova nem tudtak feljönni, mellettem szült meg egy nő egy halott kölyköt, két feje volt, egyszerűen csak beledobták a tűzbe. A fák kérgéből sütött lepényt ettünk, hogy utána kihányjuk. Nem fürödtünk, mert nem volt hol, ha felsírt egy kisgyerek, rongyokkal fogták be a száját, üzekedtek mellettem, meghaltak mellettem, vicsorgó szomszédok kapartak a farkukról leszedett túróval értelmetlen krikszkrakszokat a hideg falra, amit aztán nyomtalanul lemosott a halkan, alig látható sodorban lecsorgó víz.
Aztán, valaki azt mondta, elmentek.
Néha összeverekedtünk egy-egy marék moháért, és nem akarom elmondani, hogy a pár megmaradt kecskéinkkel és bárányunkkal ki mit tett az elmúlt hónapokban. Az, hogy a csecsükből szopták ki a tejet, az csak a kezdete volt a kétségbeesésnek.
Állítólag elmentek.
Egyszer arra ébredtem, hogy a szomszéd paraszt belei, nyálkásan, bűzösen, belezuhantak az arcomba. Arra ébredtem, hogy sikoltozok. Összeveszett valamin valakivel, talán csak egy kéreg kenyéren, talán csak a legjobb barátjával. És az belemártotta a kését. A paraszt mindkét kezét a hasára tapasztotta, arcán ostoba döbbenet ült, ujjai között pergett rá az élete, épp rám.
Kis magonc voltam még ekkor, de értettem már mindent. Halált, életet, életnek indult halált. Mellettem kezdett el egy lány menstruálni, még érzem az orromban a rongyok szagát, amiket a lába közé tuszkolt.
Harmincketten maradtunk, kicsik öregek, nők, férfiak együtt, összezárva, házak, legelők, rétek híján. 197 falumbélit nyilaztak le, öltek meg, égettek el, erőszakoltak vérbe, tiportak le lovakkal. El sem temethettük őket, rothadnak, ahol elérte őket az úr irgalmatlan irgalma.
Nyolc hónapja lakunk a barlangban, aminek az alját átitatja a szag, a takony, a vér, a szar.
Egy téli napon két medve akart bejönni a barlangunkba, cudar hideg volt, két parasztot szaggattak szét, mire meghátráltak a kövektől, amiket rájuk dobáltunk.
Aztán egyszer, már tavaszkor, Mikó bácsi, a falunagy kimerészkedett, fél nap múlva visszajött és azt mondta, tényleg elmentek.
Mit láttál, bácsi, kérdeztük többen. A falu?
Az öreg megrántotta a vállát, előkapta a pipáját, megtömte olyan növényekkel, amiket csak az öregek ismernek, leszívta a füstöt.
A falu? Az nincs. Csak a romok vannak. Bozsó felesége a kislányaival egy gabonatárlóban rohad. Oda mászott be szegény, észrevették. Rájuk gyújtották. Három csontváz van egybeolvadva. Bozsó meg lóg a fán, amin megnyúzták. A varjak csipegetik.
Vissza lehet menni?, kérdi valaki.
Mikó bácsi szippant még egyet és azt mondja:
Muszáj.
Elindultunk, Mikó bácsi fogja a kezem, koszosan, büdösen ereszkedünk lefelé. Nézzük azt, ami megmaradt.
Aztán visszamentem a barlangba, nem volt papunk, két lóval szakították szét, hát csak rajzoltam egy keresztet a falra, és megkérdeztem:
Hol voltál, amikor a legjobb barátomat nyársra húzták? Hol voltál, amikor a vetésünket letiporták? Amikor Bozsó asszonyát és gyerekeit élve megsütötték? Élvezed ezt az egészet? Te csinálod ezt? Te akarod ezt?
Meg foglak találni, Isten, megtalállak és szétverem a pofád, te önző, kegyetlen idióta, amíg élek, téged foglak keresni, akkor is, ha soha többé nem hiszek benned. Lenyúzom a kurva bőröd és azzal takarlak be, te rohadék.
Aztán lementem és elvetettem az új termést, apám nevében, akit karóba fagyva találtam meg a határban.
Anyám húzta az ekét, mert az egyetlen ökrünket is megették ezek a kutyafejűek.
Utolsó kommentek