Előadás
Előadást tartok egy gimnáziumban, mondandómat jól megválogatott képekkel illusztrálom, a hallgatóság zömében negyedéves diákokból áll, és kurvára nem érdekli őket az, amiről beszélek, engem viszont igen, egyrészt, mert az emberiség máig sem pontosan igazolható létezésének egyik legszebb hozadéka a művészet, másrészt, mert jól megfizetnek érte, és legfőképpen, mert egy tanár cimborám megkért rá.
És persze a sok dekoltált, miniszoknyás 18 éves picsa látványáért.
Mert a nő egy kloáka köré épített templom.
Vitruviustól maradt ránk az első teljes építészeti szakmunka, közel kétezer éves, mondom.
Valaki elkezd enni egy zacskó csipszet, hangosan buffan a zacskó, ahogy kibontja. Rehegés.
A Pantheon kupolája, ha egész gömb lenne, épp az épület padozatáig érne, mondom.
Valaki hangosan rágózik és csuklik egyszerre. Rehegés.
Giotto tudott a kezével tökéletes kört rajzolni, mondom.
És a farkával?, szellemeskedik egy alfahím a harmadik sorban. Rehegés.
Az assisi katedrálisban van egy Cimabue-freskó, amit rosszul alapoztak meg, ezért az átszivárgó nedvesség miatt a víz átitatta és megváltoztatta a színeket a képen, így a munkát negatív Krisztusnak is nevezik, mondom.
Valaki lefotóz engem a telefonjával és mutogatja a mellette ülőknek. Rehegés.
Michelangelo, amikor befejezte a Sixtus-kápolna festését, hetekig nem tudta lehajtani a fejét, annyira meggémberedett a nyaka az állványzaton, mondom.
Valaki fingik. Rehegés.
Toulouse-Lautrec egy nyomorék festő volt, aki ennek ellenére vagyonos nemesként több száz kurvát dugott meg Párizsban, ő tervezte meg a Moulin Rouge első plakátjait, lefestette a táncoslányok kánkánozó picsáját, akik nem hordtak bugyit, és állítólag tudtak tapsolni a szeméremajkaikkal, mondom.
Hirtelen elkezdenek jegyzetelni.
Pornó
Na, akkor most Kálvin, te leszopod Buddhát, miközben Mohamed áhítattal nyalogatja az ánuszod, mondom. Mirjam, nyomjál már egy kis sminket a seggére, mert ki van pörsögve.
Mirjam jön és nyom egy kis sminket Kálvin seggére, bár kicsit nehéz dolga van a göndör szőrök miatt.
És én, kérdi Lao-ce, én addig mit.
Ebben a jelenetben nem leszel, mondom neki, addig dumáljatok Lutherrel.
Unom már a seggszívást, motyogja Mohamed. Nem lehetne, hogy megdugom Mirjamot és Jézus az én fiam lesz? Ez sok problémát megoldana.
Az apád tevekergető faszát, mondja a hajszárító alól Jézus és dühösnek látszik. Mohamed közben a heréit vakargatja és szemez Klárával, aki kissé elpirul.
Na elég, hölgyeim, mondom. Csapó és felvétel.
Aztán mindenki teszi a dolgát, én egy ideig nézem, ahogy Buddha tökei lottyognak Kálvin orrán, de aztán, mivel minden rendben van, elkezdek inkább lapozgatni egy Vanity Fair-t, bár az is csak épp egy akkora nagy kalap lószar, mint bármi más a világon.
Svájc
Üldögélek kettesben Voltaire-rel. A parókája kissé el van csúszkálva, az orra rizsporos, a zsabóján vörös foltok, de túl van ma már pár serleg burgundin és egy szolgálólányon, így hát mindez érthető.
Zseniális kópé, a birtoka fele Franciaországban van, a másik fele Svájcban. Amikor kertészkedik, a francia részen teszi. Amikor meg a pimasz irományait körmöli, vagy kiskorú lányokba mártogatja a farkát, azt persze mindig a svájci oldalon.
Ő pár lépésre ül tőlem, de az már Svájc, és vigyorog a pofámba. Engem a háza francia részére ültet, mert pontosan tudja, hogy épp bujkálok a hatóságok elől. Bírom őt, na, szellemes egy rohadék.
Te, Francois-Marie, mondom neki, mert utálja, ha az eredeti nevén szólítják, aztán mi van, ha valami ideges katona átlő a svájci oldalra, mert épp utál téged a király? A golyó nem fog megállni.
Hülye vagy, márki, mondja, és az is maradsz egész életedben. Szerinted akad egy olyan marha, aki át mer lőni abba az országba, ahol a bankbetétje van?
Aztán megrázza a csengőjét és bejön a következő bögyös-faros szolgálólány.
Sophie, kérdi tőle, Franciaországban akarsz faszt beléd vagy Svájcban? És böfög.
A leány szokva lehet a vendéglátóiparhoz, mert azt mondja: ahogy a Monsieur óhajtja, a számban lehet Franciaország, a seggemben meg Svájc.
Ez nagyon megtetszik nekem, úgyhogy máris ajánlok Voltaire-nek 100 livre-t a nőért, de ő kiröhög, aztán közli velem, hogy holnap reggel húzzam tovább a belem, mert unja már a pofámat.
Tenyereivel lángvörösre csapkodja Sophie nagy seggét, aki szopja a farkam közben, és végül úgy nyeli le szörcsögve a spermám, mint moslékot a malac.
Hospital
Meglátogattam a klinikán lábadozó haverom, megbeszéltük, hogy a műtött karját majd söröskorsók gyakori emelgetésével hozzuk újra kondiba, aztán távoztomban eltévedtem valahogy egy lépcsőfordulónál, és kikötöttem egy olyan szárnynál, ahol a gerinctörötteket ápolják.
Gépekre kötött, mozdulatlan emberek vegetálnak a szobákban, csöveken át folyik ki belőlük az élet, lepedőiket átitatják a mormogó tévéhangok, mindenütt ugyanaz az adó megy, és még csak átkapcsolni sem tudják.
Az egyik szobában egyedül fekszik egy lány, szőke, hosszú haja van, szép arca, amire árkokat vájt a szenvedés. Becsukom az ajtót, az ágya mellé állok, próbálom megérteni a kórlapját: N. Diána, 22 éves, három hónapja van itt, fractura vertebrae, quadriplegia, mutitas irreversibilis. Nyaktól lefelé béna és hangja sem lesz többé.
Leülök egy székre mellé és nézzük egymást. Fél éve még ő lehetett a házibulik fénypontja, most pedig csak egy lassan elrothadó húscafat.
Gyönyörű vagy még most is, még így is, mondom neki. Most viszont megfogom a melleid, úgysem érzel belőle semmit majd, vigasztalom.
Becsukja a szemét és nem válaszol, hogy is tenné. Én meg elkezdem markolászni, hatalmas dudái átfolynak az ujjaim között, mintha pizzatésztát gyúrnék, amire mellbimbót raktak feltétnek.
És miközben lassan, de biztosan haldoklik mellettem egy fiatal nő, nekem erekcióm van.
De meg is ölhetnélek, súgom a fülébe közben, és lenyúlok az ölébe. Három hónapja borotválatlan szőrt simítok végig, ezért majdnem elmegy a kedvem attól, hogy megujjazzam, de aztán mégsem, behatolok béna, aszott szemérmébe, a csiklója olyan, mint egy napon felejtett olivabogyó, szikkadt húsban vájkálok, ami szinte lesikálja a bőrt az ujjamról, így aztán hamarosan abba is hagyom. Egy párnát nyomnék az arcodra addig, suttogom, míg meg nem szűnsz. Érzem, hogy kérsz rá, mert akkor méltósággal mehetnél el, és erre mindenkinek joga lenne egy normális helyen. Neked elég volt ebből, én pedig végre jót tennék valakivel.
Ekkor nyit be egy nővér, maga kicsoda, kérdi, az unokabátyja vagyok, mondom, de már megyek is, szia hugi, majd jövök máskor is, és csókot adok a homlokára.
Halálíze van.
Tokaji
Tegnap este egy exem, akinek egy nappal előttem van a születésnapja, rendezett egy mulatságot, én meg pont akkor lettem egy évvel öregebb, amikor éjfélkor épp hánytattam az erkélyen, mert nagyon beseggelt, és épp elég kiábrándító volt, hogy nem úgy fogtam a fejét, mint annak idején, de ráadásul azt az ötputtonyos tokajit rókázgatta ki többek között, amit ajándékba vettem neki.
Utálok gyöngyöt szórni a disznók elé.
Ámbár nap mint nap ezt teszem, de most ezt hagyjuk.
Aztán úgy ébredtem reggel, hogy fáj a fejem, a lepedő összegyűrve, de senki sem fekszik mellettem. Gondolkodom, mi is lenne a legjobb kifejezés erre az egészre, de hosszas megfontolás után is csak az jut eszembe, hogy basszameg.
105
Nem jössz ki egyszer helyszínre? kérdi tűzoltó haverom, beviszlek, csak ne fotózzál. Van néha néni a fáról lecibált kurva macskájával, na, az a legjobb, még kávét is ad, még dugna is veled hálából a cicóért, ha nem lenne olyan száraz a pecke, mint a legjobb erdei rőzse. Na és egyszer kaptunk egy betépett kiscsajt a házuk tetején, alig volt rajta ruha, baszod, a spanok egymást verték le a létráról, hogy ki hozza le. Nevet. Van néha leszakadt motoroscsizma is, a fickó persze hat méterrel odébb, megcsókolta az akácfát a kanyarban, azt hitte, a Ducati kétszáznál lézerpajzs. Most meg, és bekap egy mentolos rágót, ez csak azért van, magyarázza, hogy elnyomja a szagot, hívás van egy lakástűzhöz. Na, az igazán büdös, tesa. Jó esetben nem kell pernyévé égett csecsemőt kizsákoljak, mert azt utálom, meg amikor vágóval kell kicibálni a faszit a szétzúzott kis japán kulijából, mert belevezette félálomban egy kamionba, és azt pofázom neki, hogy ne adja fel, miközben a belén állok.
És ezt úgy havi mennyiért, kérdem, és mondok egy összeget.
Megint nevet. Jó is lenne, mondja. Na jössz vagy maradsz, megyünk a lakástűzhöz, a kakukk szerint buktam egy rágót, mert egy nyugger csak bealudt a melegszendvicsén, szóval könnyű placc lesz, de éjfélre garantálok neked egy particsemegét, ilyenkor meg vannak havazva, egyengetik az íveket, aztán te pecázod ki a sofőrgyerek faszát a motorházból, na meg aztán láttál már olyat, hogy a kuplungra rá van folyva egy fél csöcs?
El vagyok bűvölve.
Bár
Mind csak pattanások vagyunk isten seggén, motyogja nekem egy egy ismeretlen csaj, aki mellettem ül a bárpultnál, totál részeg, az orrából apró buborékokat fúj és nincs ereje letörölni.
Ami a szíveden, az a számon, mondom neki, csak hogy biztassam.
Előkotor egy szál cigit, adjál már tüzet, gecó.
Leszívja, rám néz, de látszik, hogy kurvára nem tetszem neki. Ha a nő úgy dönt, a férfi is úgy dönt, közli velem, köszönöm helyett, de nem mooost, te szarfaszú, és röhög, lecsúszik a székről, elindul a retyó felé, a füstöt maga elé fújja, hátul a nadrágja megizzadt, kicsit megáll, míg kicibálja a segge vágásából, aztán támolyog tovább.
Gyorsétterem
lerogyok egy asztalhoz, a csaj elmegy kérni egy menüt, leteszi elém, aztán még gyorsan elugrik kezet mosni a vécébe, én meg addig, mivel utálok másnaposan zsírgőzben ülni, kitépek pár szál szőrt a seggem lyukáról, bekenem a húspogácsa alá, aztán bámulok magam elé tovább, míg a csaj visszajön és be nem zabálja az egészet
Pinokkió
mire fogsz majd emlékezni ebből?, kérdi
a plafont nézem, mintha válaszok lennének ráfújva világító, neonzöld festékkel
[arra, hogy annyit élveztem beléd, hogy bármelyik vietnami paraszt rizsföldet alapíthatna a picsádban]
arra, ahogy először megláttalak, mondom és tudom, hogy most meg kell cirógassam a haját, a szemeidre, a szeretkezésünk
[de gennyes egy szó]
minden pillanatára, rád, úgy, ahogy vagy
hál’ istennek nem tudom tovább folytatni ezt a geil baromságot, mert elégedett sóhajjal átölel, mielőtt még méteresre nőne az orrom
Padre
A gyóntatófülke barna színű fából van, a két térfél között sűrű, sötét rács, még a plébános körvonalát sem látom.
Atyám, vétkeztem, mondom, és közben előveszem a farkam, viszonyom van egy 17 éves Jázmin nevű lánnyal.
Ideges székreccsenés a túloldalról. Nem véletlenül. Pontosan tudom ugyanis, hogy a plébánosnak van egy ennyi idős és ilyen nevű unokahúga.
Szeretném a helyes utat járni, atyám, de amikor meglátom a lány kerek emlőit és domború vénuszdombját, nem tudok uralkodni magomon. Hangom csüggedt és szomorú, de közben halkan és intenzíven elképzelem, amit mondok.
A padrénak gyöngyözhet a homloka, mert fél percig csak a csend, a jelek szerint túlzottan plasztikus lehettem. Talán a körgallérját rágja. Talán ő is elővette.
Amit teszel, fiam, az nagyon helytelen, mondja végül, és csikorog a foga, mert nem rohanhat át hozzám habzó szájjal, feltépni a függönyt, hogy a szart is kirugdalja a tökeimből.
Némi szünet ismét, én közben gyorsan beleélvezek egy vastag, papírlapokkal jól kibélelt borítékba, lezárom, és azt sóhajtom, oldozzon fel atyám, mert
(épp most maszturbáltam egy templomban)
nagy az én vétkem. Viszonzásul, ígérem, hogy felhagyok e bűnös viszonnyal és szívesen adakozok egy komolyabb összeget a plébániának.
Átcsúsztatom a borítékot. Ettől életre kel és elveszi, naná.
Én meg azzal a lendülettel lelépek, mert, ahogy gyanítottam, egyből elkezdi bontogatni a borítékot.
És még csak fel sem oldozott a szemét.
Best of the plebs
2009.12.03. 01:15:49 leszopnalak utana meg szetroppantanam a heredet
· http://shortstories.blog.hu2009.12.03. 07:37:48 Mondanám, hogy "sick fuck" vagy, de dicséretnek vennéd.
· http://tudtad.blog.hu2009.12.03. 17:58:24 Sejtettem én, hogy szívsz valamit :)
2009.12.03. 18:01:13 Jó volt, mint a többi. Ki kéne adni könyvben. A lapok közzé verném a faszomat.
2009.12.03. 20:34:30 Erről a következő jut eszembe: Anyád!
2009.12.17. 04:24:07 nem emlekszem hogy leszoptalak volna. mondjuk altalaban nem emlekszem
2009.12.03. 23:05:03 Azt hittem hogy csak az én párom ilyen perverz,hogy robbanó gyerekeket akar nézni a tévében orál közben.
2009.12.03. 20:23:49 Gratulálok ezért a kedélyes, életvidám blogért!
· http://tudtad.blog.hu 2009.12.09. 16:31:51 Te beteg vagy bazmeg :)
2009.12.09. 18:47:37 Tömören ennyi jutott most eszembe: Mi ez a sz@r?
2009.12.09. 18:54:11 azért érdemes lenne elbeszélgetned egy elmeorvossal....
2009.12.09. 19:26:40 egyszer, (szintén az indexről..) betévedtem egy blogra, aminek a gazdája minden nap lefényképezte a saját ürülékét, majd kitette a blogjára. na, ez pont olyan.
2009.12.09. 20:57:10 Ne haragudj, de szerintem beteg vagy!
2009.12.10. 01:17:32 mennyi hülye van
2009.12.10. 08:10:27 Itt az a gond, hogy tehetségtelen tollforgató, aki még egy épkézláb mondatot is csak alig tud összerakni.
2009.12.17. 04:25:37 egyre inkabb rettegek attol hogy ismerjuk egymast:DDD
· http://politoxi.blog.hu/ 2009.12.17. 02:49:33 úgy szar ez az egész ahogy van.
2009.12.23. 09:20:47 A kurva anyádat!!!
· http://halesmas.blog.hu/ 2010.01.04. 10:34:33 nem vagy te kíváncsi a mi véleményünkre. mondjuk ez legalább pozitiv...
· http://www.teremibalazs.hu 2010.01.04. 09:16:19 hogy ott dögölnél meg, ahol vagy
2010.01.06. 08:56:39 Mi a faszról is van szó , kérem szépen ?
2010.01.06. 12:08:34 Jaj, ne má'! Inkább maradjunk a lefingott bornál, benyomott kutacsnál, lefosott vaginánál és hasonlóknál.
2010.01.08. 10:55:49 …nem tudom, mivel érdemelte ki a címlapot...
· http://szekuriti.blog.hu 2010.01.14. 03:30:50 Nabazze :) 1. A Márki kommentel. 2. A Márki személyes hangvételű posztot ír. Mivan itt?
2010.01.22. 00:20:17 Meg foglak találni! Her Keller
2010.01.31. 18:05:52 A jó íráshoz nem árt a jó sok élettapasztalat, ami alapot adhat ahhoz, hogy alapvető baromságokat ne írkáljon az ember, mert az ilyesmi némileg rontja az alkotás művészi hitelét is, de hát itt azért elég sok bejegyzésből kitűnik, hogy a valódi tapasztalás maximum daydreaming formában valósult meg az alkotó picike fejében.
· http://avie.freeblog.hu/Files/tehen.jpg 2010.02.05. 08:35:29 Ez az index címlap???? Hogy lehánytam a saját farkam???? Van még lejjebb?
***
Megnyugtatásul közlöm: van.
Világbéke
I wanna swallow you all, lihegte Betty, miközben a fülénél fogva cibáltam a fejét.
Daj mnye tózse, könyörgött Nágya, és négy ujjal püfölte a saját csiklóját.
Tegnap ugyanis álmomban megvalósítottam az egyetemes, kortól és társadalmi rendszerektől független világbékét: egyszerre cumizott le, nagy egyetértésben, Nagyezsda Krupszkaja és Erzsébet angol királynő.
Aztán, tisztában lévén önnön történelmi tettem nagyságával, elégedetten figyeltem, ahogy snowballingoztak egy kicsit.
Posta
Olyan 5 év körüli helyes kislány, bő 10 év múlva szívesen meg is dugnám, de most éppen morcos vagyok, mert egyrészt pénzt kell kifizessek holmi szolgáltatóknak, másrészt ez a kis fúria már másodjára tapos a lábamra, miközben a sor mellett galoppozik fel s alá, s jókat nevet, mert neki mindez nagyon tetszik.
Anyu csekkeket fizet be éppen, szám szerint rengeteget, a postai alkalmazottat figyeli az ablak mögött, ezért csak néha vakkant oda, hogy viselkedj jól, Virág, kislányom, de virágkislányom tojik rá, és nekikezd a harmadik körének is a bejárati ajtó és egy 1,5 méter magas pénzügyi reklámtábla között, ami két ügyintézői ablak között áll.
Pontos ütemben és észrevétlenül tolom előre a bakancsom orrát, ahogy a kis veszedelem elzúg előttem. Virágkislányom neki is szalad és egy szépen kivitelezett előrevetődéssel belezúg a reklámtáblába, amin akkorát koppan a feje, hogy még a biztonsági őr is odakap a füleséhez. Bakancsorr finoman vissza.
Anyu felveszi (nemmegmondtamhogy...), a gyerek bömböl, mögöttem a sorban pedig elégedett mormogás.
Befizetem a csekkeket és veszek egy kaparós sorsjegyet is, mert ez egy jó nap.
Madár
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de tegnap sikerült lehánynom a saját farkam.
Ülsz a trónon, vársz a megváltó csobogásra, aztán hirtelen a gyomrod bemondja az ultimót, és érzed, hogy bár ebédeltél egy keveset, de utána megittál másnaposság ellen 7 gyógysört, amik valami oknál fogva nem nagyon segítettek, és a jóleső ürítés hirtelen átvált rémes szédülésbe, és a sok sör meg az két darab pulykafasírt, aminek az ízét érzed valamiért a torkodban 4 órája, egyszerre csak kíváncsiskodni kezd a napvilág felé, és aztán érdeklődve nézed, ahogy a jobbra érdemes madarak kibucskáznak a pofádból, és rázuhannak a pöcsödre, pedig egyenesen bele kellett volna röppenniük (a pulyka szárnyas, nem?) a vécékagylóba, te meg csak ámulsz, hogy milyen kurvaisten szórakozik veled, mert a makkodon gellert kapott egy darab madár, és úgy pörög bele a vízbe, és ha nem érzenéd magad rettenetesen, hát még ki is röhögnéd ezt az egészet, de ehelyett csak ülsz és vársz, hogy elmúljon az egész, aztán remegő lábakkal lehúzod a vécét.
Aztán pár perc múlva eszembe jutott, hogy éhes vagyok és ki kéne nyitni még egy sört, hátha.
Szülinap
tegnap egy haverom szülinapi buliján megismerkedtem egy csajjal aki aztán elhívott a lakásába és hajnal kettőtől reggel hétig szándékosan csak nyaltam és ujjaztam és saját bevallása szerint vagy tizenkilencszer élvezett el addig és csak utána dugtam meg ami felért egy ősrobbanással a végén a sok izgatás után és ami furcsa hogy ma délben vettem észre hogy két ujjamon is olyan hólyagok keletkeztek amiket az ember akkor szerez ha megfog egy forró edényt szóval most akkor vagy kazán van a puncijában vagy én lennék ilyen speedy gonzalez no mindegy azért elkértem a számát mert irtó jó íze volt
Az utolsó vacsora
A sörösdoboz már üres és összegyűrt.
Még szerencse, mert csak sejtem, mekkorát üthetett volna, ha kinyitatlan és teli.
A bal szemöldökömhöz csapódik, és oda sem kell nyúljak, hogy érezzem, felszakította a vékony bőrt a csonton.
Vagy tizenöt perce veszekszünk. Ő azon, hogy vacsorát ígértem neki, de aztán mégsem készítettem el azt a kukoricás-tejszínes csirkemellet. Azon, hogy állandóan csak irkálok művészettörténeti szaklapokba, bizonnyal csupa baromságot. Azon, hogy túl sok sört iszok. Azon, hogy mi a kurva anyámnak is jött össze velem két hete abban a bárban.
Én meg azon, hogy kicsinyes. Azon, hogy nem értékeli a szakmámat, pedig én sose maceráltam őt a sajátja miatt. Azon, hogy annak ellenére, miszerint bérleteket árul a közlekedési vállalat egyik bódéjában, és hogy isteni teste van, attól még elolvashatott volna pár könyvet életében, ezek a dolgok ugyanis nem zárják ki egymást. Azon, hogy Borrominiről azt hiszi, egy focista az olasz bajnokságban. És legfőképpen azon, hogy miért csinál úgy nálam, mintha ő lenne otthon.
No, akkor jött a doboz.
Nagyon kellemetlen az érzés, de nem kapok oda, nem adom meg neki ezt az örömet. És le sem harapom a csiklóját, hogy utána a szájába köpjem. Pedig kissé ingerült vagyok, mert érzem, hogy a vér sercegve patakzik le a borostámon.
Ha tudni akarod, sziszegem neki végül, igenis kész a vacsorád, csak annyira ostoba vagy, hogy még az sem jutott eszedbe, hogy ne a hűtőben keresd, hanem a sütőben.
A vércsík ekkor csöppen rá az ingemre. Egy fehér Michael Ozakoff, a szívem hasad meg.
De legalább teljes bizonyossággal tudom, hogy game over, és ez megér ennyit.
Martinique
Martinique is csak olyan, mint a többi. Süt a nap, kék a víz, giccses a naplemente, egy barna bőrű pincérlány rummal locsolgatja a torkom, gyanítom, némi baksisért a farkamra is jutna belőle.
Ennek ellenére egyedül aludtam.
Ma búvárkodtam és a szivárványszínű halak között találtam egy kezdő gyöngyhalászt egy korallzátonyon.
Ritka hülyén nézett ki.
***
Frau Keller egy igazi MILF, nem is frau igazán, mert még csak 32, igaz van egy Dietrich nevű hét éves idegbeteg gyereke, aki azzal szórakozik, hogy tengeri sünöket pakolgat az itt nyaralók talpa alá a strandon. A kiscsávó máris dobogós a halállistámon, mondanom sem kell, csak az alkalomra és egy jószándékú cápára várok.
Miközben Frau Kellerrel kókuszlikőrös koktélt iszogatunk és hallgatom angollal kevert német mondatait, annyi világosan kiderül, hogy milyen jó is itt, mert ilyenkor Hannoverben bezzeg esik a hó, Herr Keller épp Rioban van egy nemzetközi konferencián a titkárnőjével, Frau Keller meg unatkozik eközben, és jobb híján elutazott ide, úgyis a férje fizeti, a ravasz kis szemét. Eközben Dietrich épp taknyába forogva bömböl, mert egy skót turista megunta, hogy kis barátunk a pozitív lencséjű szemüvegével befogván a napsugarakat leégette a skót combjáról a szőrt, aki akkora fülest lenyomott neki, hogy a csemete fennakadt a hullámtörő betontömbökön.
Frau Keller épp csak odanézett, biztos szokva van, és azt mondta, kérne még egy koktélt, de akkor nem talál el a bungalójához, a kicsi Dietrichnek meg aludnia kell délután kettő és négy közt, oder was.
Ezzel egyetértek. Aludjon vagy addig, míg a Nap be nem nyeli majd a Földet, és arra ébredjen, hogy a pofájába fröcsög a Vénusz maradéka.
Frau Kellernek egyebekben finom, fehér, európai bőre van és határozottan kiváló feneke, csak hogy megmagyarázzam, miért voltam vele ilyen kedves.
***
Ma áthajóztunk Barbadosra, ahol sütött a nap, kék volt a víz, giccses volt a naplemente, és láttam egy akkora mellű nőt, hogy már én szégyelltem magam.
***
if you fuck me also call mich barbara, lihegi frau keller, miközben azt játszom, hogy az öklöm a kicsi Dietrich, aki épp kifelé iparkodik belőle, de aztán hetvenháromszor meggondolja magát és visszamegy
***
Martinique-n van egy hely, amit meg szoktak mutatni a turistáknak. Mama Lopa barlangja, állítólag itt vágta el a fekete kakasok nyakát és szurkált tűket mindenféle gyarmatosító kormányzók viasztestébe, hogy azok pusztuljanak el lassan, de minél fájdalmasabban.
Az idegenvezető mondja tört angolsággal: this are the needle which the Mama put the puppet to die.
Turistatársaim fotóznak, no flash, mondja a vezető, bár ezt senki sem érti, miért.
Lemaradok és megnézem a kezdetleges oltáron levő tálcát, ami ételfestéktől piros, egy kitömött fekete kakast, és a tűket, amikre az van írva, hogy made in china.
És ezért utaztunk oda busszal egy órát. Kínomban megnézem mobilneten, mi újság otthon, de látom, hogy semmi érdekes, megint csak egy nap a káoszban.
***
Frau Keller kissé szomorú, mert lejár az egyhetes turnus holnap, mehet vissza Hannoverbe. Miután beleélveztem a szájába, arra kér, jelöljem meg Facebookon. Natürlich, mondom.
Holnap ilyenkorra hazaérek, és vélhetően seggre esek egy nagy kupac szép, tiszta hórakáson.
Hype
Még december végén kaptam egy e-mailt, amit csak tegnap olvastam el. Ebben felajánlották nekem a Hét bloggere címet.
Megköszöntem, de természetesen visszautasítottam.
***
Viszont ez jó alkalom arra, hogy on the top kivegyek egy kis szabadságot, és elhúzzak pár hétre nyaralni valami kellemes klímájú helyre.
Úgyhogy köszönet minden olvasónak és kommentelőnek az eddigiekért, és ha lezuhanna velem a repülőgép, ne habozzatok majd kinyitni pár jó palack nedűt ennek örömére.
Au revoir
Bulvár
Interjú egy nővel, aki rátetováltatta óriásira nőtt csiklójára Danielle Steel összes regényét.
Doku túldrogozott koalamedvékről, akik haldokló öregemberek szájába fosnak bele bosszúból, mert azok valaha megbaszták az anyjukat.
Cikk egy indiai férfiről, aki elásta egy hétre a saját levágott faszát és aztán megette currys rizzsel.
Méltatások egy ausztrál búvárról, aki 16 órán át kúrt egy AIDS-es medúzával.
Telefonbeszélgetés egy bakterrel, aki már 42 kerékpárosnak vágta le a fejét a jól időzített sorompóleengedéssel.
Tévéfilm egy kutyáról, aki felfalta a gazdája csecsemőjét, és aztán egészben kiszarta.
Hírek arról, hogy a pápa Orbi et Urbi áldást küld, közben egy pucér apáca nyeli a gecijét a balkon jótékony takarásában.
Breaking news: egy vegyesnemű sziámi ikerpár lefeküdt saját magával, és a gyerekük a fiú péniszén át jött ki, ami a lány agyába nőtt bele.
Fényképek terhes kislányokról, akik a pinájukból kifolyó gennyen korcsolyáznak, a szájukból kezek lógnak ki, karom van minden ujjuk végén, amig lelógnak a lányok öléig, és a saját hüvelyükön át húzzák ki a belüket.
Kovács Béla nyugdíjas kézenfogva sétált a feleségével a Duna-parton, néha átölelték egymást szeretetteljesen, és közben sütött a nap.
Léböjt
Picsába, hallom a fürdőszobából. A picsába.
Kiballagok. A Miss a mérlegen áll és káromkodik.
Mennyi, kérdem rezignáltan, mert nagyjából sejtem, milyen lemezt fog felrakni így az ünnepek után.
Három, suttogja.
Kis babaháj, semmi egyéb, mondom, persze teljesen hatástalanul, mert ilyenkor nem látnak és nem hallanak.
Fogynom kell, darálja tovább. Holnaptól 5 napig csak folyadék, ami nem hízlal, de tartalmaz fehérjét, meg vitamint, meg... Most mi van?, néz rám, amint ott állok vigyorogva.
Ó, bazmeg, mosolyodik el ő is, és bekapja a farkam.
Hópehely
gyönyörű vagy, fehér, érintetlen és tiszta, az ég és a csillagok csak a társaid, mert csupán ők érhetnek fel hozzád, aztán hirtelen zuhanni kezdesz, mert lehúz valami nálad is erősebb, és akkor már hiába vagy szép, mert teljes pompádban földet érsz, ráolvadsz nyomtalanul, és még szerencséd van, ha csak én lépek beléd
Rapid
Liza 39 éves, kozmetikus, kétszer elvált, lufiteste van, hadarva beszél, és ezért néha nyálgömbök röppennek ki a szájából, de érthető, hiszen 5 perce van, hogy elcsábítson.
Rapidrandin vagyok, kíváncsiságból.
Egy hosszú asztal a teremben, körötte 20 szék, amiken 10-10 átlagos férfi és nő ül, akik épp magányosak, és a cseten meg a weblapos társkeresőkön sem jártak túl nagy sikerrel, ha jól gyanítom. Mivel már a szervező csaj bevezető beszéde alatti pár percben mindenki megbámulta a másikat, és szemlátomást senki sem tetszik senkinek, ezért a további 1 óra merőben felesleges. De azért 5 percenként odébb ülnek, mintha annyi idő alatt bárkiről is kiderülhetne, ki is ő. Aztán mindenki hazamegy, azzal a jól megjegyezhető tapasztalattal felvértezve, miszerint ennyi idő alatt akár kétszer magához is nyúlhatott volna, mert még az is többet ér ennél.
Te miért nem mondasz semmit, kérdi 2 perc 45 másodperckor Liza, és eligazgatja a tokáját a hóna alatt.
(Mert nem tetszel, és nem érdekelnek a vágyaid meg a zseniális almáspite-recepted, gondolom magamban.)
Ó, én csak egy… adóellenőr vagyok, válaszolom neki végül. Megrezzen és elkezdi nézi az óráját, utána már nem is szólunk. Én közben a szervező csajjal szemezek.
A következő egy harminc körüli nő, nem szép, de nagy a melle. Hello, mondom neki és megvillantom a doktori gyűrűmet, ám ez szemlátomást nincs rá semmilyen hatással. A Lucien Temple-márkájú öltönyömre azonban felfigyel.
Milyen autód van?, kérdi végül.
Gyerek
Sétálok a főutcán, süt a nap, tavasz van, a nők kezdenek lassan vetkőzni, tehát minden oké mindaddig, míg egyszer csak szembe nem jön velem egy csaj, aki az évfolyamtársam volt. Babakocsiban tolja maga előtt pár hónapos kölykét.
Sajna, nem tudom megúszni a dolgot, mert meglát, és leszólít: nyilván nem azért, mert érdekli, mi van velem a diplomaosztó óta, hanem hogy agyonmagasztaljam a szép gyermekét, és hogy elmondhassam, hogy a csaj milyen jól néz ki szülés után is.
Utóbbi persze szimplán nem igaz, mert már előtte sem volt igaz, ezért nem is bókolok neki, amitől kissé csalódottan villan a szeme, de aztán mosolyogva rámutat a kiscsávóra, aki pszichopata ábrázattal bámul rám.
Ilyenkor szokott jönni a kötelező blablabla, hogy jujj de aranyos, és a szeme az anyjáé, a pofija az apjáé, avagy fordítva. Pedig a születése esetleges, végezhette volna gyomorsavban is, vagy fél méter vécépapíron, felitatva anyu melléről.
Nézem a kölyköt, aki valószínűleg egy tapló strici, vagy egy ótvar ribanc lesz, ha felnő, még arra se figyelek, milyen nemű. Nyálas szájában liffeg a cumi, az elülső kutacsa pedig még nem forrt össze, lüktet felette egy ér, mint egy vasúti lámpa a sorompónál. Gondolatban odateszem a kezem, és addig tolom, amíg be nem szakítom a bőrét, és bele nem nyomom az ujjam jó mélyen a koponyájába, aztán kipiszkálok egy darabot az agyából, és belekenem anyu mosolygó szájába.
Még sok ilyet, mondom végül a csajnak, de most mennem kell a saját nemi végtermékem ügyében.
Neked is van babád?, kérdi felvillanyozva.
Nem erre gondoltam, mondom, és otthagyom.
Vox populi
Látom, egyszerre vagy zseni és mocskos plagizáló, perverz és szókimondó, elmebeteg és briliáns, istenkáromló és vakmerő, mondja egy barátném a kocsmában.
Aham, válaszolok a pohár forraltbor gőze mögül, milyen jó, hogy ez így mind szépen kiderült rólam egyszerre.
És?, kérdi, mert valamiért ez az egész őt izgatja, engem meg csak szimplán érdekel.
Egy szegfűszeget bámulok az ital közepén: végy ne kétszáz embert, csak kettőt, mondom neki végül, és ők képesek erről a kis darab fűszerről is teljesen ellentétes véleményekre jutni, holott ugyanarról a dologról van szó.
De ezt tudomásul kell vedd, lovallja bele magát, és kioldja a blúza egyik gombját (amit csak helyeselni tudok, lévén, igazán érdemes), mert az olvasók hangja polifón. Kedvelnek és utálnak, vádolnak és igazolnak, értetlenkednek és dicsérnek, ugyanazért. Néha bátorítanak, elismernek, felfigyelnek, elgondolkodnak. Néha viszont fogalmuk sincs, igazából mit és miért írtál, de ettől azért még téged tartanak hülyének. Egyesek fel sem tételezik, hogy neked beugrik valami, attól függetlenül, hogy az már másnak is az eszébe jutott. Mások viszont tőled hallják azt először, nem egyebektől, ezért számukra te vagy az első, aki megfogalmazta. Sokan méricskélnek téged egy-két íróhoz, mert csak azokat ismerik, és úgy hiszik, ez elég ahhoz, hogy kioktassanak, közben ők maguk nagyrészt alkalmatlanok, hogy írjanak bármit is, hacsak nem kommenteket. Megint mások tudják, hogy azokat is hasonlítani lehet más írókhoz, akikkel mások téged összevetnek, és ezért nem is tesznek neked szemrehányást, hanem egyszerűen csak szeretik olvasni, amit írsz.
Figyelek rá, de azért nézem közben a melltartója pántját.
Ez így működik, Catullus barátom, vágja ki végül diadalmasan, ezerévek óta: Lesbia vagy leszop, vagy leharapja, pedig ugyanarról a farokról van szó.
És lehúz a borból egy decit elégedetten a nagymonológ végén, mert tudja, hogy a hasonlat jó volt, csak a téma olyan mint egy inverz Rubik-kocka: bármeddig forgatod, soha nem rakod ki, és ez duplán elégedetté teszi.
Elkísérsz a buszhoz?, kérdi végül, mert biztos abban, hogy igen.
Igen, válaszolom neki, hiszen világos mindkettőnknek, hogy ugyanarról a buszról van szó.
Pezsgő
Van még egy deci a pezsgősüveg alján, mondja a Miss, mit tegyünk vele.
Lenyúlok az ágyról, felkapom a palackot és finoman feltolom neki. Nyög egyet, a lábait a nyakamba teszi, és magába szívja az italt, felsikkant, amikor a méhszájához ér a hideg lé.
Kihúzom az üveget és a számmal azonnal összeszorítom a szeméremajkait. Forró hússal kevert hűvös pára amit érzek. Az alkohol lassan kezd felszívódni a hüvelyfalán át, az ágybetétet markolássza és hangosan liheg.
Aztán pár perc múlva elengedem, és ő kilükteti a pezsgővel kevert váladékát. A felét lenyelem, a másik felét pedig szép lassan belecsorgatom a szájába.
Utolsó kommentek