Interjú

Kaptam egy szakmai díjat a legutóbbi könyvemért, és ennek kapcsán felhívott egy helyi újságírónő, hogy adnék-e interjút. Csak bíztam benne, hogy a lap legdögösebb riporternőjét küldik ki nekem, de sajnos csalódnom kellett: egy buta, szürke egér volt, aki szemlátomást rég kapott már krémsajtot.

Ki a kedvenc festője?, kérdezi bemelegítésként.

Ifjabb Takács Dezső, mondom. Leírja.

(Ő mázolta ki a lakásom ugyanis.)

Mit jelent Önnek ez a díj?, kérdi.

(Pénzt.)

Bizonyosságot, válaszolom. Leírja.

További tervei?

(A húgod legalább jó nő? Anyád esetleg?)

Talán egy újabb könyv, ezúttal ifjabb Takács Dezső munkásságáról, válaszolom. Leírja.

Még pár hasonló színvonalú kérdés, egy fotó, aztán lelép.

Másnap elküldi a szöveget e-mailben, jóváhagyom?, kérdi.

Igen, válaszolom, és elképzelem a fejét, amikor majd rájön, pedig nem fog.