Interjú
Kaptam egy szakmai díjat a legutóbbi könyvemért, és ennek kapcsán felhívott egy helyi újságírónő, hogy adnék-e interjút. Csak bíztam benne, hogy a lap legdögösebb riporternőjét küldik ki nekem, de sajnos csalódnom kellett: egy buta, szürke egér volt, aki szemlátomást rég kapott már krémsajtot.
Ki a kedvenc festője?, kérdezi bemelegítésként.
Ifjabb Takács Dezső, mondom. Leírja.
(Ő mázolta ki a lakásom ugyanis.)
Mit jelent Önnek ez a díj?, kérdi.
(Pénzt.)
Bizonyosságot, válaszolom. Leírja.
További tervei?
(A húgod legalább jó nő? Anyád esetleg?)
Talán egy újabb könyv, ezúttal ifjabb Takács Dezső munkásságáról, válaszolom. Leírja.
Még pár hasonló színvonalú kérdés, egy fotó, aztán lelép.
Másnap elküldi a szöveget e-mailben, jóváhagyom?, kérdi.
Igen, válaszolom, és elképzelem a fejét, amikor majd rájön, pedig nem fog.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
el menta macska 2010.04.17. 16:10:43
Sikonya Gyula 2010.04.17. 18:17:55
kardinálispinty 2010.04.18. 12:26:03
gájricsi dezső · http://senkilendtajmsz.hu/ 2010.04.18. 14:29:28
Hát ezért ugrom én ide be néha.
Ezért.
busoka 2010.04.20. 11:17:32
de Sade márki 2010.05.15. 15:51:48
Persze, meg sem közelítették azt az elismerést, mint amikor megajándékozol a kommentjeiddel, te kis csacska csoffadtpunci.